A Voyager-1 kijutott a Naprendszerből
A kutatók szerint immáron egyértelműen bebizonyosodott, hogy az űrszonda bizonyosan a csillagközi térben halad – az 1977-ben útnak indított veterán űreszköz a start óta eltelt 36 év alatt 19 milliárd kilométert tett meg. Hogy jobban értsük, milyen messze jár: a fénysebességgel közlekedő rádiójelek 17 óra alatt érnek a Voyager-1-ről a Földre. Egy másik adat: ez a távolság 121-szerese a Föld-Nap távolságnak, ami nagyjából 150 millió km.
„Ez a helyzet valóban mérföldkő a program történetében. Olyan pont, amelynek elérését csak remélni tudtuk, de biztosak nem lehettünk benne” – idézték a hírügynökségek Ed Stone-t, a Voyager program vezető kutatóját. Ha hozzátesszük, hogy nem is azzal a céllal indították útnak, hogy néhány évtizedes űrrobogás után elhagyja a Naprendszert, akkor különösen nagyra értékelendő ez a teljesítmény. (A Voyager-1-et és ikertestvérét, a Voyager-2-t 1977-ben indították útnak a Naprendszer külső bolygóinak - a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak - a megfigyelésére. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább a világűr felé.) Ed Stone megerősítette az Iowai Egyetem tudósainak a Science tudományos folyóiratban megjelenő eredményét, ami szerint az űrszonda 35 évi utazás után 2012 augusztusában bizonyosan elhagyta a Naprendszert. Az immár biztosan tudományos szenzációt jelentő mérési eredményeket 2012. augusztus 25-én küldje a Voyager-1 a Földre. (A valamivel lassabban és más irányban haladó Voyager-2 manapság 15 milliárd kilométerre van a Földtől, de két héttel korábbi indításának köszönhetően ez a leghosszabb ideje folyamatosan üzemelő, ember alkotta űrszonda.)
Bill Webber, az Új-mexikói Egyetem professzora - aki a NASA által megbízott tudóscsapatot vezette - az űrszonda környezetében bekövetkezett változások alapján idén márciusban először beszélt arról, hogy az 1977-ben felbocsátott tudományos berendezés első ember által készített objektumként átlépte a Naprendszer határát, és új, eddig ismeretlen térségbe érkezett.
Az űrszonda műszerei a töltött részecskék számának mérésen túl (ezek a Naprendszer kozmikus szomszédságában szupernóvaként ellobbant csillagokból származnak) rögzítik a helioszférán belül, a Nap által generált töltött részecskék mennyiségét is. A Geophysical Research Letters című szakfolyóiratban idén tavasszal megjelent tanulmány szerint az utóbbi adat azt jelzi, hogy az űrszonda környezetében a Naprendszeren belüli részecskék száma a korábban észlelt szintnek az egy százalékára csökkent, miközben a csillagközi forrásokból származó sugárzás szintje hirtelen megugrott és csaknem a kétszeresére növekedett. Ebből következtettek arra, hogy a Voyager-1 a helioszféra (a Nap részecskéi által elért térség) ismert határán kívül van. Az a sáv, amelyben jelenleg az űrszonda halad, a Naprendszer és a csillagközi tér közé esik. A részecskesűrűség perdöntő meghatározását csak újabb - idén áprilisból és tavaly októberből származó - mérési adatok tették lehetővé. Az eredmény: a részecskesűrűség megfelel a csillagközi térben vélt értéknek.
Arra a meglehetősen valószínűtlen esetre, ha idegen civilizáció találna rájuk, a Voyager-ek egy-egy arannyal bevont lemezt vittek magukkal. A korong címe A Föld hangjai. A lemezhez lemezjátszót, ahhoz pedig használati utasítást is mellékelt a NASA. A hanglemezre a Föld 35-féle természetes és az ember által keltett mesterséges hangjait rögzítették (többek között gyermeksírás, kutyaugatás, nevetés), továbbá üdvözletet 55 nyelven, köztük magyarul is. Mozart Varázsfuvolájától a zairei pigmeusok és az ausztráliai bennszülöttek énekén át Chuck Berry Johnny B. Goode-jáig 27 zeneműből szerepel részlet. A lemezt alumínium tok védi, amin szerepel információ a lemez lejátszásához, és ami feltünteti a műhold indítási helyét.
John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának vezetője arra hívta fel a figyelmet – szavait az MTI idézte –, hogy a Voyager olyan helyeken jár a világűrben, amelyeket előtte még egy szonda sem ért el. A Voyager-1 várhatóan 2020-tól egyre nehezebben tudja majd biztosítani energiaellátását, 2025-re pedig teljesen kifogy az őt működtető radioaktív plutóniumból. Kozmikus útja azonban ezt követően sem ér véget, bár meglehetősen eseménytelennek tűnik. A Voyager-1 hiába robog másodpercenként 45 km-es sebességgel, a következő csillagig 40 ezer évnyi út áll előtte.
