Régóta foglalkoztatja a kutatókat, miért lesznek egyes élőlények gyakrabban rákosak, mások meg nem. Az is rejtély, vajon a nagytestű, az átlagosnál sokkal több sejttel rendelkező állatokban a gyakoribb sejtosztódás miért nem vezet több daganathoz. Elvileg ugyanis logikus lenne, ha egy élőlénynek több sejtje van, ezek a sejtosztódás során gyakrabban tévednek „rossz útra", vagyis alakulnak ki olyan mutációik, melyekből rák fejlődik ki. Ez azonban nincs így. A régi talányt a neves brit orvosi statisztikus, Sir Richard Peto nevéről Peto-paradoxonnak nevezik.

Ma a legtöbb e kérdéskörrel foglalkozó kutató számára az elefánt a legérdekesebb, hiszen százszor annyi sejtje van, mint az embernek, mégis szokatlanul ritkán, 4,8 százalékban alakul ki benne rosszindulatú daganat.

Az Arizonai Egyetem evolúcióbiológusa, Carlo Maley egy Utah-i egyetemen dolgozó kollégájával kezdte tanulmányozni a Salt Lake City-i állatkertben lévő elefántok vérmintáit s a vérsejtekben lévő DNS-t. Kutatásának eredményei a Journal of the American Medical Association után a napokban a Nature, a Discover magazin, a Time és a New York Times hasábjain is megjelentek.

Felfedezték például, hogy a rákossá váló elefánt sejtek szokatlanul gyorsan elpusztulnak. Magyarán, olyan hamar kiesnek a sejtosztódási körforgásból, hogy nem képesek daganattá növekedni. A kutatók más vastagbőrűeken, vízilovakon, vagy orrszarvúakon nem végeztek ilyen kísérleteket, de úgy vélik, a jelenség kulcsa a p53-nak nevezett, rákszaporodást gátló gén.

Sok élőlény rendelkezik ezzel a génnel, ám úgy tűnik, ebben az esetben fontos a testméret. A kutatók vizsgálataik során kiderítették, hogy az elefántnak ebből a génből húsz kópiája van, miközben a legtöbb emlősnek, valamit az embernek csupán egy, s ez lehet a kulcsa a rák ellen védő hatásnak.