galéria megtekintése

Megjelenésüket is katasztrófának köszönhetik a dinók

1 komment


Ötvös Zoltán

A dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalását egy aszteroida becsapódása okozta, de arról ritkán jelenik meg híradás, hogy megjelenésüket és uralkodásukat szintén drasztikus földi eseményeknek köszönhetik.

A perm végi nagy kihalás 252 millió éve történt, amikor a földi élőlények 93-97 százaléka tűnt el, akkor még a szívós és addig mindent túlélő ősi rovarok számos csoportja is kipusztult. A nagy kihalást maga a Pangea őskontinens okozta. A gigászi kontinensbelső szélsőségesen száraz és forró körülményei ugyanis nem kedveztek az életnek – az általánosan elfogadott elmélet szerint a Föld története során akkor tikkasztotta legmagasabb átlaghőmérséklet a bolygó élőlényeit.

Ráadásul a Föld egyik legnagyobb vulkánkitörése is ekkorra datálható: közel 600 ezer éven át ömlött bazaltláva a mai Szibéria területére, mellyel közel négymillió négyzetkilométernyi területet borított be a láva. A felszabaduló kén-dioxid savas esőket hozott. Nem csoda, hogy ezt nem bírták ki az élőlények.

A permi korú sziklákban még nem mutatták ki a dinoszauruszok nyomait, de a két millió évvel fiatalabb, azaz triász kori kőzetek már dinók nyomait őrzik. A nagy kihalások általános jellemzője, hogy nem a nagy termetű élőlények élik túl a folyamatot, hanem a kisebb termetűek. Ennek megfelelően a korai dinók is meglehetősen aprók voltak, mindössze két centis lábnyomot hagytak maguk után. Ezekből alakultak ki a következő 187 millió évben a földet uraló óriások.

 

Eddig úgy hitték a szakemberek, hogy a Pangea őskontinensnek a mai Dél-Amerikát jelentő részén alakulhattak ki a dinoszauruszok, de egy különös lelet megcáfolni látszik ezt az elképzelést.

A Nyasasaurus parrington névre keresztelt dinoszauruszt 1933-ban Tanzániában, a Nyasza-tó partján fedezte fel Francis Rex Parrington, de a maradványokat egészen 1956-ig senki sem vizsgálta tüzetesen. Akkor vette elő a ládák mélyéről Alan Charig, a londoni Természettudományi Múzeum dinoszaurusz részlegének későbbi kurátora, s írta meg a látottak alapján a PhD-dolgozatát. (Nem a dinoszauruszokhoz tartozik, de mégis érdekes: 1927-ben Hillebrand Jenő és Saád Andor ellenőrzése mellett Francis Rex Parrington angol zoológus a Szeleta-barlangban ásott tíz napon keresztül, és innen jól megmunkált kőeszközöket emelt ki, közöttük több szép babérlevél hegyet.)

A dolgozat megszületett, de Charig nem publikálta kutatási eredményét – nevezetesen azt, hogy talán a legkorábbi dinómaradványt találta meg, nem Dél-Amerikában, hanem Afrikában. A visszafogottságot a Forbes.com-on olvasható beszámoló szerint az magyarázhatja, hogy a csontváz korántsem volt teljes, és emiatt sokan kétségbe vonhatták volna eredményét. 2012-ben a Biology Letters című lapban Sterling Nesbitt megemlékezett Charig felfedezéséről, így szerezve neki posztumusz elismerést. Egyébként Charig dinoszaurusza sem volt egy óriás, a farkától a fejéig legfeljebb háromméteres lehetett, bizonnyal azért nem nőtt nagyobbra, mert az élelemért folyó verseny csak évmilliókkal később élesedett – ott már a gyorsaság mellett a nagyság is erőfölényt jelentett.

A Pangea őskontinens nagyjából 200 millió évvel ezelőtt kezdett darabjaira hullani. Az amerikai földrészek leváltak az afrikai-eurázsiai kontinensről, a szárazföldek között megjelent az Atlanti-óceán elődje. Akkor nagyjából 10 ezer év alatt kihalt a földi fajok nagyjából nyolcvan százaléka. Eltűnt a legtöbb emlősszerű hüllő, nagytestű kétéltű és sok dinoszaurusz is. De ez a kihalás egyúttal azt is jelentette, hogy rövid időn belül a megmaradt dinoszauruszok domináltak az Egyenlítőtől a sarkokig. Egészen 65 millió évvel ezelőttig, amikor becsapódott az a bizonyos aszteroida, és kipusztította a dinoszauruszokat.

Újabb dinó Tanzániából

A titanoszauruszok családjába tartozó újabb dinoszauruszt fedeztek fel paleontológusok – a 100 millió évvel ezelőtt élt faj maradványai Tanzániából kerültek elő. Az újonnan felfedezett növényevő dinoszaurusz a Rukwatitan bisepultus nevet kapta. Bár nem tartozik a legnagyobb méretű Titanoszauruszok közé, tömege a mai elefántéval vetekedett.

Rukwatitan bisepultus
Rukwatitan bisepultus
Mark Witton / University of Portsmouth / Forrás

Délnyugat Tanzániában a lény csigolyái, végtagjai és medencecsontok kerültek elő. A paleontológusok eddig több mint harminc titanoszaurusz fajt találtak Dél-Amerikában, de mindössze négyet Afrikában. Ebbe a csoportba tartozott az a tucatnyi elefánt súlyával vetekedő, 65 tonnás dinoszaurusz, amelynek csontjait a közelmúltban ásták ki Argentínában. Ahogy azt néhány nappal ezelőtt megírtuk, a huszonhat méter hosszú behemót a valaha élt legnagyobb szárazföldi élőlény lehetett.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.