Az Európa a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, 1610-ben fedezte fel Galileo Galilei. A hold nagyobb a Plútónál, kinézete a Merkúréra hasonlít. Az Európát mér régóta a földön kívüli élet egyik legalkalmasabb helyszíneként emlegetik – például azért, mert több víz található rajta, mint amennyi valaha volt a Földön. Pontos mérések híján csak feltételezik, hogy a holdat 20-30 kilométeres vastagságban burkoló jégréteg alatt akár 50-70 kilométeres vízréteg lehet. A Jupiter körül keringő Galileo-űrszonda 1995 és 2003 között készített felvételein bukkantak az Europát borító jégpáncél repedéseire.

Simon Kattenhorn (Ihaho Egyetem) kollégáival arra figyelt fel, hogy két különböző időpontban készült felvételen másként nézett ki a hold felszíne. Döbbenten látták, hogy nagyjából Massachusetts-hez hasonló méretű darabban tért el egymástól a két kép. A legjobb magyarázat a jelenségre, hogy egy jégdarab a felszín alá bukott, hiszen „senki sem gondolhatja, hogy az Európa nagyobb lesz" - figyelmeztet a New Scientist hasábjain a Dél-Kalifornia Egyetem (Santa Cruz) professzora, Francis Nimmo. A szakértők szerint a nagy mennyiségű jég egyszerűen visszasüllyed a jég alatti óceánba. Ez az első bizonyíték arra, hogy a lemeztektonika más égitesten is működik.

Az Európa felszínén a hőmérséklet mínusz 173 Celsius fok körül alakul, de a mélyben nulla fok közeli állapot lehet. Ezzel a hőmérséklet-különbséggel magyarázható a jégmozgása. Ez a mozgás pedig újabb muníciót szolgáltat az Európa holdon az élet lehetőségét hirdetők számára.

Ez év elején egy másik vizes hír jelent meg az Európával kapcsolatban. Az akkori beszámoló szerint a víz szökőkútszerűen tör magasba az égitest belsejéből. (A szökőkútra a Hubble-űrtávcsővel végzett megfigyelések során figyeltek fel.) A kutatók egyébként nem szökőkutat, hanem hatalmas, hidrogént és oxigént tartalmazó, vagyis minden bizonnyal vízből – vízpárából – álló felhőt fedeztek fel a hold déli pólusa környékén. A felfedezők számítása szerint a gejzírben az anyag kilövellésének sebessége nem éri el a szökési sebességet, ezért a vízpára mintegy 20 perc alatt visszahull a holdra, és azonnal odafagy.

A Jupiter és holdjairól hamarosan többet tudhatunk meg. A NASA Juno űrszondája 2016-tól az óriásbolygó körül kering, fő tudományos célja azonban a Jupiter, nem pedig a holdak vizsgálata. Ugyanakkor az Európai Űrügynökség következő évtizedre tervezett legnagyobb tudományos küldetése, a JUICE (Jupiter Icy moons Explorer) éppen a Jupiter jeges holdjaira koncentrál. A küldetés gyenge pontja, hogy indítását 2022-re tervezik, de a szonda csak 2030-ban érkezne meg a Jupiterhez. Az európai műholdra szerelt tíz műszerből kettő kifejlesztésében a magyarok is részt vesznek. Az egyik a Jupiter rendszerének plazmakörnyezetét vizsgálja, míg a másik műszer egy magnetométer, amely a Jupiter és nagyszámú (jelenleg 64 ismert) holdjának mágneses terét kutatja.