És – amennyiben a hír igaz, valamint az előbbi analógiákat is tekintetbe vesszük – máris elindul az infokommunikáció újabb forradalmi hulláma.

Az Apple természetesen nem fog tévét gyártani (ahogyan telefont vagy tabletet sem készít), de a hírben nem is ez a perdöntő momentum. A vállalat a két korábbi esetben sem az adott hardvert – a már korábban is létező érintőképernyős telefont, illetve táblaszámítógépet – definiálta újra, hanem a felhasználói élményt, illetve a tartalomtovábbítás és -megosztás technikáit. És valójában az Apple tv eljövetelét is ez teheti izgalmassá: villámgyorsan elhozhatja az „azt nézed, amit kapsz” típusú kereskedelmi modell leváltását, és olyan új típusú tartalmakat tehet piacképessé, amelyek eddig valahol a tévézés perifériáin vegetáltak.

Amit eddig tudni lehet az új technológiáról, az nem sok, de biztató. A hardvert várhatóan a Samsung, a Sharp és a TSMC (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company) szállítja majd, az összeszerelő pedig a Foxconn lehet. A készülék valószínűleg egy olyan televízió lesz, amelynek a karosszériájában egy speciális set top box is elbújik. A tévé önmagában, bármiféle router vagy egyéb eszköz közbeiktatása nélkül internetképes lesz, sőt az sem kizárt, hogy vezeték nélküli (3G-s és/vagy 4G-s) internetkapcsolattal is rendelkezik majd. Ettől persze aligha hidalna le a világ, és önmagában az sem forradalmi újítás, hogy – amint erről szintén hallani lehet – a masinát az iPhone-nal is lehet majd távirányítani.

Videót készíteni az Apple termékeivel régebb óta lehet (magyar rendőr rögzíti a Ferencváros-Újpest meccs drukkereit egy iPad segítségével)
Reuters - Balogh László Az igazi újdonságot a tévéhez járó tartalom- és szolgáltatáscsomag jelenti: aki megvásárolja az Apple tv-t, az megkapja mellé mindazt (zenében, játékban, információban, filmben stb. – természetesen a tévé képernyőjére optimalizálva), amit a világháló, de méginkább az iTunes meg az AppStore kínálatából az Apple erre érdemesnek tart. És jöhetnek a közösségi tartalmak is, a Facebooktól a mindinkább HD minőségű YouTube-on át a sufnivideókig.

Ha az Apple tv potenciális kínálatát összehasonlítjuk akár a legdrágább kábeles vagy műholdas csomagokkal, érdekes képet kapunk. A mérleg egyik serpenyőjében egy gyakorlatilag végtelen(ül bővíthető) programhalmazt találunk, amelynek ugyan csak viszonylag kis hányada magyar nyelvű (mivel az Apple tv eleinte vélhetően prémiumtermék lesz, ez nem feltétlenül hátrány), de az is garantáltan benne lesz, ami a másik serpenyőben van, vagyis a kereskedelmi tévék hagyományos műsorkoktélja. Ráadásul az Apple van akkora húzónév, hogy valószínűleg azt is elérheti, amit eddig a legnagyobb kábeltársaságok sem tudtak vagy akartak megoldani: a „szedd magad” jellegű, csatornánként vagy akár egyes műsoronként összeválogatható és csomagban kifizethető kosarak választásának lehetőségét. A kereskedelmi tévézés hagyományos modelljét éppen ez, vagyis az időben és tartalomban korlátlan választás lehetősége veszélyezteti a legjobban, hiszen aligha valószínű, hogy valaki, akinek Apple tv-je van, azért nézze esti program gyanánt MacGyver különleges eseteinek huszadik ismétlését (kb. 35 percben, kiegészítve 20 percnyi reklámmal és műsorajánlattal), mert abban a műsorsávban épp nem talál jobb adást. Más szemszögből: itt nem is annyira a tévé, mint inkább a tévéműsor fogalma, illetve a műsorterjesztés üzleti modellje lesz újraértelmezve.

A legmeglepőbb és az Apple erejét a legjobban megmutató mozzanat a Samsung részvétele az Apple tv-konzorciumban. A dél-koreai cégnek ugyanis van egy saját alternatív koncepciója erre az üzletágra: a már egy éve futó Samsung Smart TV, gazdag „alternatív” programkínálattal. Csakhogy az áttörést egyelőre sem ezzel, sem a Google TV nevű, szintén nagypályás próbálkozással nem sikerült elérni. A jelek szerint az Apple-re vár a feladat, hogy megvalósítsa a televíziózásban a paradigmaváltást – a nagy kísérletig (állítólag) már nem is kell olyan sokat aludni.