Izgalmas, de egyben riasztó világba enged bepillantani a Norton Online Family Report, az otthoni internethasználat változásait vizsgáló nemzetközi kutatás. A most megjelent tanulmány tanúsága szerint a gyerekeket körülvevő virtuális világ legalább annyira kockázatos és kegyetlen, mint a valóság.

A megkérdezett gyerekek közel kétharmada belefutott már valamilyen erősen negatív tapasztalatba a világhálón (zaklatás, adathalászat, pornográf üzenetek és képek, fenyegetés). Az aktív közösségioldal-használók körében még magasabb, 74 százalékos ez az arány. Mint az elemzés rámutatott, egyre korábbra tolódik az az életkor, amikor a fiatalok elkezdik felépíteni saját online személyiségüket és világukat, és egyelőre a családi környezet, illetve az iskola nincs felkészülve arra, hogy kövesse ezt a változást, és időben felkészítse őket az új terepen felbukkanó veszélyekre.

Mindez az erkölcsi típusú kockázatokon túl az anyagiakra is igaz: a gyerekek hamar felfedezik, hogy az internet a vágyak teljesülésének eszköze is lehet, és ezt a ráébredést sokszor a szülők bankszámlája bánja – nagyjából a megkérdezett családok egyharmadánál fordult elő, hogy engedély nélkül használták a bankkártyát online vásárlásra vagy fizetős (de nem feltétlenül gyerekeknek való) tartalmak megszerzésére.

Egyelőre nincs kialakult jó gyakorlat arra nézve, hogy érdemes-e a tanároknak a közösségi oldalakon keresztül kapcsolatot tartaniuk a diákjaikkal (például felvenni őket az ismerőseik listájára). Számos iskola magatartási kódexe tiltja az ilyen típusú ismerkedést – nem ok nélkül, ugyanis itt is előfordulnak zaklató jellegű üzenetváltások, mindkét irányban. Terjed például az ún. cyberbaiting jelensége – ennek az a lényege, hogy a gyerekek videóra veszik az órán „kikészített” tanár kiborulását, majd a felvételt megosztják az ismerőseikkel (nemritkán a pedagógus kollégáival is), aminek az oktató és az iskola tekintélye is kárát látja, nem beszélve a rossz példa romboló hatásáról.

A szülők a maguk módján igyekeznek védekezni az ártalmas jelenségek ellen: 63 százalékuk időnként elbeszélget a gyerekekkel a virtuális világ veszélyeiről, egyharmaduk pedig titokban figyel – például digitális eszközök vagy suttyomban a gépre telepített szűrő- és kémprogramok segítségével. Az ártalomcsökkentést azonban nehezíti, hogy a megfigyeltek gyakran sokkal jobban ismerik a digitális technikát, mint az aggódó szülők.