belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Az internet soha nem felejt

Online házkutatás a gépünkön

Megdöbbentő, mi mindent tudhatnak illetéktelenek rólunk, ha a legnépszerűbb oldalakat, a Google-t, a YouTube-ot, a Facebookot, vagy a Gmailt használjuk. Szabályos személyiségrajzot alkotnak rólunk, online tevékenységünk alapján, hirdetési, fejlesztési, spamszűrési, vagy akár helyesírás-ellenőrzési célra hivatkozva. És mi ezt legtöbbször némán tűrjük, csak mert nem ismerjük, hogy mit tehetünk ez ellen.

Fülöp Hajnalka| Népszabadság| 2010. május 8. |17 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

flashgordon | 2010. június 19. | 12:31:28

Ja előző hozászólásom vakablaknak szólt. :)

flashgordon | 2010. június 19. | 12:30:46

Érdekes, én évekig cseteltem a saját nevemmel a chat.hu-n és soha semmilyen károm nem származott belőle (eddig). Azért az emil cím meg a nikek váltogatása elég fáradtságos lehet. Mint, ahogy minden oldalra újabb és újabb jelszót kitalálni. Ki tudja ezt egyáltalán megjegyezni?
„Ugyanakkor látnivaló itt a nol-on is, hogy mivel jár, ha valakiről személyes adatokat tudnak meg – nem ritkán vérmes és ádáz – vitapartnerei. Példák hosszú sorát tudnám sorolni, hogy ki mindenkit támadnak a leglehetetlenebb személyeskedésekkel, csak mert ilyen-olyan adatokat sikerült kikutatni a múltjából a neten. Ez nem csak kellemetlenség; magát a vitát teszi lehetetlenné.”
Hallhatnánk ezeket a példákat? Ez érdekelne konkrétabban.
------

Hogy az emilfióknak eltérő jelszava kell, hogy legyen attól, amit máshol használunk az hasznos tanácsnak tűnik.

vakablak | 2010. május 10. | 10:01:11

...többsége ilyen vagy olyan módon a privát oldalát mutatja. Egy állás(interjú) esetén az én eszményképem alapján semmilyen módon nem lehet kíváncsi az állásadó a magánéletemre, ahogy én sem vagyok kíváncsi az övére. Dolgozunk; munkát végzünk, eladjuk magunkat napi valahány órában, a munkaadónak hasznot hajtunk, és ezért pénzt kapunk: itt végződik a történet. Hogy a magánéletemben bigott katolikus vagyok-e vagy tomboló party-őrült, annak ehhez semmi, de semmi köze.

vakablak | 2010. május 10. | 10:00:55

FHajni | 2010. május 10. | 06:28:42
„ha valaki ennyire nem akar nyomot hagyni a neten, minek lenne hálópolgár, minek menne több helyre kommentezni, fórumozni, regisztrálni?”

Nem értem, hogy mit lehet ezen nem érteni. A vélemények ütköztetése a fontos, nem a konkrét személyek. A szellemi gazdagodás legfőbb forrásai a kommunikáció és a szocializáció. A puszta befogadás ehhez kevés.

Ugyanakkor látnivaló itt a nol-on is, hogy mivel jár, ha valakiről személyes adatokat tudnak meg – nem ritkán vérmes és ádáz – vitapartnerei. Példák hosszú sorát tudnám sorolni, hogy ki mindenkit támadnak a leglehetetlenebb személyeskedésekkel, csak mert ilyen-olyan adatokat sikerült kikutatni a múltjából a neten. Ez nem csak kellemetlenség; magát a vitát teszi lehetetlenné.

„ez a többszörös identitás nem lehet egészséges, mint ahogy a személyiség takarása sem..”

Nem tudok nyilatkozni az ügyben. Nekem nincs többszörös identitásom, sem hasadt személyiségem. Nickjeim vannak, de ezek mögött pontosan ugyanaz az identitás lakik. Egy fórumon (blogon, stb.) egyidejűleg mindig csak egy nicket használok. A személyiségemet nem takargatom, nem játszom szerepeket. Pont olyan a személyiségem, mint amilyen a kommentjeimből kiviláglik.

„Egy ismerősöm semelyik közösségi oldalon nincs fent, és álláskeresésnél sem zavarta, hogy kilesik, ki is ő valójában”

Lelke rajta. De azért talán te is belátod, hogy sokakat viszont ez érinthet nagyon kellemetlenül. A közösségi oldalakon az emberek töb

FHajni | 2010. május 10. | 06:28:42

ez szép kis munka volt, vakablak..

de ezt nem igazán értem, ha valaki ennyire nem akar nyomot hagyni a neten, minek lenne hálópolgár, minek menne több helyre kommentezni, fórumozni, regisztrálni? Elég, ha ellátogat, olvas, gondolkodik, és IRL kommentál..., vagy magában tartja..

ez a többszörös identitás nem lehet egészséges, mint ahogy a személyiség takarása sem..

Egy ismerősöm semelyik közösségi oldalon nincs fent, és álláskeresésnél sem zavarta, hogy kilesik, ki is ő valójában.., inkább ő leste ki a HR-eseket, és még felkészültebben ment az állásinterjúra: á, kedves leendő kollega, hát tényleg országúti kerékpározásban lett bajnok? Gratulálok.., és már csevegtek is..

ártaltaln szitu, direkt ilyen pldát hoztam..

vakablak | 2010. május 9. | 23:26:57

...leírjuk, ami nyomja a szívünket, aztán ezt a nicket sohasem használjuk többet. A nickjeinkhez tartozó email-címeket ugyanilyen gyakran váltogatjuk. Ha egyidejűleg több fórumban/blogon/stb. volnánk aktívak, használjunk bátran minden helyen teljesen eltérő nickneveket.

Továbbá: virtuális személyiségeinkkel összefüggésben emailt ismeretleneknek csak olyan szolgáltatón keresztül írunk, amelyikről tudjuk, hogy az IP-címünket nem írja bele az email fejlécébe. Ugyanezen okból nem biztonságosnak (pl. ellenségesnek) ítélt honlapokat eleve csak névtelen (anonymous) proxy-szerveren keresztül látogatunk, emailben nekünk küldött linkekre is csak így kattintunk (már ha egyáltalán). Ahány helyre regisztrálunk, annyi ÚJ jelszót használunk a regisztrációnál, azaz SOHA nem használjuk semmilyen célra ugyanazt a jelszót kétszer. Legfőképpen pedig SOHA nem lehet azonos bármely honlapon történő regisztrációnál megadott jelszavunk bármelyik email-címünk hozzáférési jelszavával!

A közösségi oldalakat (iwiw, Facebook, stb.) nagy ívben elkerüljük. Saját néven létrehozott profil szóba sem jön.

Dióhéjban ennyi.

vakablak | 2010. május 9. | 23:26:31

Santha Laszlo | 2010. május 9. | 17:52:24
„Tovabba kerdes vakablak-hoz: hogyan letezik, hogy On nem hagy nyomot maga utan? Szivesen vennem konkret tanacsait.”

Kedves László! A dolog úgy működik, hogy bár nem pont úgy van, ahogy FHajni sommásan állítja, hogy az internet soha ne felejtene, mégis úgy kell gondolnunk, mintha ez szó szerint igaz volna. A többi ebből következik.

Az első számú szabály, hogy soha, sehol és semmilyen körülmények között nem írunk nyilvános fórumra a saját nevünkkel, mert azt többet kontrollálni nem fogjuk tudni, hogy meddig marad online a beírásunk, azt meg még kevésbé, hogy ki fog még életünkben utánunk kutakodni, és az általunk korábban írogatott dolgokból miket talál meg.

Csak nicket használunk. A nicknév NE legyen abszolút egyedi, azaz olyan, amire elég egy keresőgéppel rákeresni, és máris a kutató elé tárul összes hozzászólásunk. A legjobb valamilyen olyan kifejezést használni nicknévként, ami elég általános ahhoz, hogy ha valaki erre keres, a rengeteg találatból ne tudja beazonosítani, melyik köthető hozzánk (n.b. a „vakablak” ilyen).

A nickeket nem használjuk túl sokáig, a régitől egy nap minden átmenet nélkül megválunk, és egy (vagy több) újat kezdünk használni. Az új nicken írt hozzászólásokban sohasem utalunk a régi nickjeinkre. Bármit írunk bárhova, abban saját magunkról személyes dolgot sohasem árulunk el. Ha valamiért mindenképp a saját életünkkel akarunk példálózni, akkor külön erre a célra létrehozunk egy nicket, leír

FHajni | 2010. május 9. | 22:32:38

a Dashboard pedig így érhető el:

A Gmail fiókban állva:

Beállítások link(oldal) :
Ezen belül:
fiókok és importálás(2.)

itt a megnyíló oldalon a lap alján:
Fiókbeállítások módosítása

és ott a jobb oldalon:
DAshboard
Remélem, így már sikerül (én a Firefox alól kerestem így meg)

itt van egy angol nyelvű bemutató is errőL:

http://hup.hu/cikkek/20091106/google_dashboard_mit_tarol_rolam_a_google

Remélem, tudtam segíteni, leveleit,visszajelzését továbbra is várom!

Köszönettel: sok sikert és boldogságot az online léthez:)
üdv: Hajnalka

FHajni | 2010. május 9. | 22:31:09

wallaby: ezt a Hajnalkázást tényleg nem értem..., de talán egy kengurunak sem nehéz a guglival utánanézni, miről- kiről van szó.., és mitől meggyőzőbb egy cikk, ha "Henrik vagy Hugó vagy Hümér írja alá???

Ha jól látom, amit írtam, számos szakértő megszólal! (dr!, szakember! hiteles weblapcímekkel igazolva!!)

A cikket a szerző az olvasóknak írja. Az olvasók problémái a legfontosabbak. Nem a szerző tudása, pillanatnyi helyzete az érdekes. Tehát ettől tekintsünk el.Vakablak és Santha Laszló, köszönöm. Mindjárt írom lépésről lépésre (vagyis inkább kézenfogva- egéren fogva:))- hogy lehet elérni a DAshboard-ot:)

Santha Laszlo | 2010. május 9. | 17:52:24

Gratulalok! Erdekes cikk, informativ. Kerdes a szerzohoz egy aggodo internethasznalotol: hogyan lehet elerni a Dashboard-ot? Szivesen vennek pontos instrukciot, step-by-step. Elore is koszonom.
"Ezért érdemes bekukkantani a Google-fiókunkba (?), ahol a jobb oldalon ún. Dashboard (?) néven találunk egy linket. Erre kattintva minden eddigi (aznapi?) tevékenységünk, dokumentumunk láthatóvá válik, fotóink, leggyakoribb levelezőpartnereink, kedvenc videóink és még sok más."

Tovabba kerdes vakablak-hoz: hogyan letezik, hogy On nem hagy nyomot maga utan? Szivesen vennem konkret tanacsait.

vakablak | 2010. május 9. | 14:11:09

wallaby37 | 2010. május 9. | 12:41:37
„Különösen mulattat amikor ilyen Hajnalkák [...]”

Muszáj személyeskedni?

„»»A webes fiókjainkhoz tartozó jelszavunkat tehát sose adjuk ki.«« LOL”

Hát nem LOL, pajtás. A különböző jelszavak megszerzésének két fő eszköze a social engineering és a phishing. Mind a két esetben – emberi vagy technikai értelemben vett – gyanútlan és hiszékeny embereket vesznek rá arra, hogy kvázi önként adják meg jelszavukat. Azt hiszed, te annyira űberokos vagy, hogy veled egyik sem történhet meg, pedig dehogynem. Ráadásul a felhasználók többségének fogalma sincs ezekről a módszerekről: ők a képzett és elszánt hackerrel szemben annyi ellenállást tudnak kifejteni, mint te (vagy én) egy nehézsúlyú öklöző ellen.

Sőt, számos esetben tapasztaltam, hogy barátnők és családtagok egymásnak egyetlen szóra elárulják a jelszavukat, ami óriási hiba.

wallaby37 | 2010. május 9. | 12:41:37

Különösen mulattat amikor ilyen Hajnalkák rácsodálkoznak a világra. Jé, van nap az égen.

"A webes fiókjainkhoz tartozó jelszavunkat tehát sose adjuk ki." LOL

Mufakkar | 2010. május 9. | 05:52:04

vakablak:
Ugyan én nem vagyok ennyire matuzsálem (1992-ben írtam az első emailt), de egyetértek, ami utánam fellelető és azonosítható, az nincs több 20 találatnál, és mind az első két-három évben keletkezett.
De nem is velünt, netaggastyánokkal van ám a baj, hanem akik az elmúlt pár évben kezdték el használni, egy kedves ismerősöm döbbent arccal nézett, amikor olyasmiket kerestem ki neki, amit esze ágában nem volt kitenni a netre. És eltüntetni a dolgokat már tényleg elég nehéz.

FHajni | 2010. május 8. | 22:54:29

Többek kérésére: a link, ahol le lehet tiltani a cookie-kat a Google-ban, pontosan ez:

http://www.google.hu/privacy_ads.html
üdv a szerzőtől:)!

vakablak | 2010. május 8. | 22:28:43

„Az internet soha nem felejt” – jaj, ugyan, hagyjuk már ezt.

1990 óta internetezek (míg maga web is csak olyan 1994 óta elérhető a földi halandók számára), és láss csodát, az eltelt 20 év alatt – bár aktív voltam a neten mindvégig, mint egy beszappanozott nyúl – alig egy pár morzsányi nyomot hagytam csupán magam után, azt is mind 1991 és 1992 között.

Cookie-ek ide vagy oda, webbugok, google accountok és minden más dacára csak az hagy maga után releváns és visszakereshető nyomot, aki óvatlan vagy kimondottan tudatlan.

semmi gáz | 2010. május 8. | 21:09:04

Moderálási alapelvek- komment törölve -

semmi gáz | 2010. május 8. | 21:06:41

Moderálási alapelvek- komment törölve -

HIRDETÉS
A neten minden lépésünk ...
A neten minden lépésünk utánanyomozható

A keresőbe begépelt szavak vagy a YouTube-on beírt számok címe után az entert lenyomva nemcsak a keresőrobotok indulnak a találatokat előkeríteni, hanem az automatikus hirdetési üzenetek is működésbe lépnek. A Google hirdetési programjai ugyanis az adott keresés tárgya, vagy a felhasználók által korábban (!) megtekintett lapok tartalma alapján jelenítenek meg hirdetéseket.

Sokan nem tudják, hogy amikor meglátogatunk egy weboldalt, vagy rákattanunk egy online hirdetésre, akkor előfordulhat, hogy az oldal egy ún. „sütit” cookie-t helyez el a böngészőnkben.

A cookie egy szöveges fájl, amely azonosítja a felhasználó böngészőjét, de nem azonosítja személyesen őt. Eredeti célja, hogy az oldalon használt beállításainkat megjegyezze, és így, amikor újra betöltjük azt az oldalt, akkor már a legutóbbi beállítások szerint jelenik meg – magyarázza lapunknak Rétsághy Zsolt, a gödöllői Prompt Oktatási Központ oktatásvezetője. (www.prompt.hu)

HIRDETÉS

A legnépszerűbb keresőóriás, a Google sikereit hirdetési programjainak is köszönheti. Ebben kulcsszerepet játszanak a „sütik”, amelyek például folyamatosan jeleznek a Google-nak a látogatók szokásairól, gépéről, online érdeklődéséről, netes aktivitásáról. „Amikor a felhasználó újra a Google oldalain jár, a böngészőjében elrejtett sütiből „kiolvassák” a kódolt adatokat, hisz a sütit magát a weboldalak közül csak a létrehozója érheti el. A kiolvasott adatokat is tárolják azonnal. Ezzel nem a valódi személyünket, csak az egyéni böngészőt „látják” – tudjuk meg Tasnádi Zsolttól, a Syrakuza Team (http://www.syrakuza.hu) webmesterétől. Ezeket az információkat ők aztán megosztják a hirdetőkkel, akik a hirdetéseiket még inkább a potenciális vásárlók igényei szerint alakítják.

Dr. Kulcsár Zoltán jogász, adatvédelmi szakértő (www. ppos.hu) felhívja a figyelmet, hogy a böngészők beállítási lehetőségeiben is mód van a sütik letiltására, illetve a Google honlapján, a http://www. google.hu/privacyads.html) címen van azonban lehetőség erre, de ezt sokan nem ismerik. Van persze még webes nyomkövető alkalmazás: és ez a webbug. Ez egy 1x1 pixeles kis képkocka, ami letöltődik az általunk látogatott oldalról, és információként beépül a böngészőnkbe, szintén a cookiekhoz hasonlóan követheti az online életünket – mondja dr. Kulcsár Zoltán.

Vajon kitörölhetünk-e valamit a netről, ami hozzánk kötődik? Rendelkezhetünk-e saját személyes adatainkkal, miután azok bekerültek egy keresőbe?

Dr. Muraközi Gergely, jogász szerint gyakorlatilag korlátlan ideig tárolja a Google a keresési találatokat, tárkapacitása van erre, és szinte csak törvényi erővel, jogerős bírósági határozatokkal lehet valamilyen tartalmat eltávolíttatni az említett oldalakról, vagy a keresők találati listájából.

A feljegyzett keresési szokásoknál még durvább adatvédelmi aggályokat vetnek fel a népszerű webes postafiókok, például a Gmail – mondja Rétsághy Zsolt. A gyakorló felnőttoktató szerint az összes levelét valahol tárolják, de a tulajdonosnak fogalma sincs, hol, semmi felügyelete sincs felette, legfeljebb annyi, hogy bármikor elolvashatja, és például virtuálisan rendezgetheti.

Ez tehát még egy „rés”, ahol a cég belelát az életünkbe, bár szerintük más a helyzet: „a Google a spamszűréshez és a vírusok észleléséhez megvizsgálja az üzenetek szövegét. A Gmail levelezőládájának szűrőrendszere kulcsszavakat is keres a felhasználók leveleiben, és a kapott eredményt a megfelelő hirdetések megjelenítésére használja – írják az adatvédelmi gyakorlatuk oldalán.

Dr. Muraközi Gergely szerint Magyarországon is lehet a jogi eljárásokban, akár nemzetközi nyomozó hatóságoknak is ún. online házkutatást tartani, vagyis valaki levelezését, online szokásait a szolgáltatótól, akár a Google-tól lekérni, azokba részletesen beletekinteni. Ennek feltételei azonban nagyon szigorúak.

Hogy mégis mi mindent tudhat meg egyetlen felhasználói név-jelszó beírásával bárki rólunk? Ezért érdemes bekukkantani a Google-fiókunkba, ahol a jobb oldalon ún. Dashboard néven találunk egy linket. Erre kattintva minden eddigi tevékenységünk, dokumentumunk láthatóvá válik, fotóink, leggyakoribb levelezőpartnereink, kedvenc videóink és még sok más.

A webes fiókjainkhoz tartozó jelszavunkat tehát sose adjuk ki. Úgyis naponta törnek fel fiókokat a crackerek, talán már késő?!

Címkék: internet
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    17 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS