Berkes a világ számos más pontján vizsgálta a természet és ember közti kapcsolatot, például Brazília tengerparti vidékein, Észak-Norvégiában, Új-Zélandon, Indiában, Bangladesben, Törökországban, Thaiföldön, Kirgizisztánban és Tajvanon.
Az utóbbi évtizedekben a világban sokfelé megkezdődött a hagyományos ökológiai tudás természetvédelmi célú felhasználása. Ennek több oka van: kiderült például, hogy a biológusok, természetvédők sokszor nem rendelkeznek elegendő tudással a megfelelő természetvédelmi kezelések kidolgozásához és végrehajtásához. Az alapkutatások során az is kiderült, hogy a hagyományos ökológiai tudás sok eleme hatékonyan felhasználható.
Mint amilyen a kaliforniai karuk indiánoké. E törzs családjai annak idején – a túlhalászás elkerülése érdekében – felosztották az általuk birtokolt folyót szakaszokra. Egy adott napszakban csak az a család halászhatott, amelyiknek a területére esett éppen a közeli hegy árnyéka. Se az árnyékvetés előtt, se az után nem foghattak halat az adott család tagjai. Lehet, hogy messziről értelmetlennek tűnik a megoldás, de évszázadokon keresztül működött, mindig mindenkinek jutott elég zsákmány.
 |
Nem ismerték a túlhalászás fogalmát, mégis tettek ellene
Thinkstock |
Egy másik, különleges tudás a perui indiánoké. Régi tapasztalatuk, hogy amennyiben télen szépen fénylenek a csillagok, a következő évben annyi csapadék hull, hogy bőséges lesz a termés. Meglepőnek tűnhet, de ennek a megfigyelésnek a helyi érvényességét klimatológusok is megerősítették.
Míg a világ más tájain a tudomány és a hagyományos tudás közti sikeres (vagy éppen sikertelen) együttműködések egyre gyakoribbak, Európában a növényzettel kapcsolatos hagyományos ökológiai tudás kutatása és felhasználása ritka. Talán azért, mert a nyugat-európai országokban az ilyen jellegű tudás már zömmel kihalt; részben ezért az ottani kutatók szinte kivétel nélkül Európán kívüli országokban, gyakran a trópusokon kutatnak. Az ilyen jellegű hagyományos tudást (még) jobban őrző dél- és kelet-európai országokban alig folynak még ilyen kutatások. És az egyetemeken sem ezt oktatják, hanem a molekuláris biológiát.
„Magyarország ugyanakkor Európában élen jár a helyi, hagyományos ökológiai tudás feltárásában, és komoly előrelépések történtek e tudás természetvédelmi felhasználásában is” – tájékoztatott Molnár Zsolt, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának Ökológiai és Botanikai Intézetében működő „Hagyományos ökológiai tudás” kutatócsoport vezetője. A gazdálkodók ismereteinek figyelembevétele sokban növelheti a természetvédelmi kezelések hatékonyságát, miközben csökkenthetik a helyi gazdálkodókra nehezedő szabályozási terheket.
Berkes hisz abban, hogy a lokális, hagyományos tudás nem tűnik el, hogy ezt az ismeretet a legújabb tudományos eredményekkel kombinálva a helyiek és a velük dolgozók új szintre emelhetik, ezzel is segítve az ökológiai értékek védelmét. Ha nem ez történik, annak globálisan is súlyos következményei lesznek. Különösen aktuális ez az üzenet, hiszen nemrég szavazott arról a magyar parlament, hogy a nemzeti parkoktól elveszi a földjeiket, és átadja a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek.
