Bár a tudományban a jelenség csak közepes méretűnek számít, a kitörés egy óriási, a Földnél ötször nagyobb napfoltból származott - írja a Mashable.com.

Az igencsak látványos napkitörések tulajdonképpen óriási sugárzások, amelyek akkor jelennek meg, ha a Nap mágneses mezője megtörik és energiát ad le. A pár nappal ezelőtti, április 17-i jelenséget M6.7-es osztályú jelenségként értékelték. A legintenzívebb kitörések az X-osztályú kitörések, az M6.7-esek tizedakkorák.

Bolygónkról a Nap eseményeit egy coloradói intézmény, az űridőjárás-előrejelzéssel foglalkozó The National Oceanic and Atmospheric Administration's Space Weather Prediction Center (SWPC) rögzíti. A központ mérsékelt ionizáció miatt létrejövő rádiócsendet érzékelt a kérdéses időpontban. A napkitörést ezen kívül egy másik jelenség is kísérte: az SWPC munkatársai ugyanis koronakidobódást is megfigyeltek. Ilyenkor nem történik más, minthogy forró plazma lökődik ki a Napból. Ez az esemény ugyanakkor nincs hatással a Földre.

Néhány, a Földet célzó koronakidobódás azonban komoly következményekkel járhat: hatással lehet a sarki fényre, sőt ha a napvihar elég erős, az elektromos hálózatokat is zavarhatja.

Volt már példa hasonlóra: 1859-ben a Carrington-esemény során a napvihar a telegráf-vonalakat bénította meg világszerte: a papírok lángra kaptak, a kezelők meg áramütést. Sőt, néhány üzenet érdekes módon akkor is továbbításra került, amikor a vonalakat már áramtalanították.

Az efféle kitörések azonban kivételesen ritkák. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy Carrington-szintű koronakidobódásra legutóbb 2012-ben is volt példa, igaz, akkor a kilövellt plazma, bár átjutott a légkörön, szerencsére nem volt hatással a Földre.