A tudósokat az érdekelte, hogyan hoz közös döntést mozgásának irányáról egy állatcsoport. Ilyenkor azé az állaté a vezető szerep, amelyiket a többiek követik. Lehet, hogy azért, mert speciális tudása van valamiről, például egy táplálékforrás helyéről - olvasható a PLoS Computational Biology című szaklapban frissen megjelent tanulmányukban.

A domináns egyed az, amelyik rendszeresen győztesen kerül ki a küzdelemmel kapcsolatos interakciókból - ehhez nem szükséges a harc, elég az is, ha a másik behódol. A vezető szerepet a mozgás elemzésével, a domináns státust pedig hétköznapi helyzeteket vizsgáló kérdőíves módszerrel határozták meg a kutatók. A kutatást Vicsek Tamás akadémikus, az MTA-ELTE Statisztikus és Biológiai Fizika Kutatócsoportjának vezetője kezdeményezte. Miután kutatócsoportja kidolgozott egy módszert repülő galambok mozgásának követésére és feltárták, hogy mely madarak vezetik a rajt, kíváncsi volt rá, hogy a csoportban élő emlősöknél mi határozza meg a mozgás dinamikáját.

"Ugyan sokan tartanak több kutyát, mégsem tudunk szinte semmit sem arról, hogy a sétáltatások során a kutyák egymástól függetlenül mozognak-e és csak a gazdához igazodnak vagy van köztük valamilyen interakció. Ha van, akkor kik kezdeményezik általában a fordulásokat és kik azok, akik főként csak átveszik az irányváltásokat? Milyen tényezők alakítják, hogy egy kutya inkább vezető vagy követő lesz?" - sorolta a kérdéseket Kubinyi Enikő, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. A kutatásban öt vizslát és egy keverék kutyát vizsgálták. Nagy felbontású GPS készüléket erősítettek az állatokra és több mint 800 ezer adatpontot gyűjtöttek a hat kutya és gazdájuk 14 sétája alkalmával. Úgy találták, mozgásuk bizonyos sajátosságai - például a futási sebesség és a gazdától való távolság - jellemzők az egyes kutyákra. Az iránykorrelációs elemzés megmutatja, hogy az egyedek milyen arányban veszik át társuk irányváltási döntéseit. A jelenleg az Oxford Egyetemen kutató Nagy Máté által koordinált elemzéssel a kutatók meghatározták a kutyák közötti vezető-követő kapcsolatokat.

"A kapott hálózat összefüggésben állt a dominancia-hierarchia hálózattal, amit kérdőíves módszerrel térképeztünk fel" - magyarázta a kutató. Két kérdőívet töltött ki a gazda minden kutyájáról. A dominancia-kérdőív négy kérdésből áll: két adott kutya közül melyik ugat hamarabb vagy többet, ha idegen jön a házhoz; melyik eszik hamarabb, ha egyszerre kapnak enni; verekedéseknél melyik győz és melyik nyalogatja gyakrabban a másik száját (ez a behódolás, alávetettség egyik jele). Ennek alapján egy dominancia-hierarchia hálózatot rajzoltak: a legdominánsabb kutya az, amelyik hangosabb a többinél, rendszeresen nyer az összetűzésekben és akinek behódolnak a többiek. Ez a kutya a tenyészet egy hétéves, jól képzett és számos szépségversenyt nyert szukája.

A másik kérdőív öt személyiségjegyet mér: a félénkséget, az emberekkel szembeni agressziót, az aktivitást, a képezhetőséget és a más állatokkal szembeni agressziót. Kiderült, hogy a csoportos mozgást leginkább befolyásoló, irányító kutyák dominánsabbak, emellett idősebbek, képezhetőbbek, kontrollálhatóbbak és agresszívabbak voltak, mint a követők. A vizsgált kutyacsoportban tehát a dominanciasorrend és bizonyos személyiségjegyek is kapcsolatban álltak a csoportos mozgásban betöltött vezető szereppel.