Globális tekintély vagy keleti szél?

A mostani változás tétje, mennyiben változik az előző időszak, melynek első felében indult be az agyelszívás megfordításának jelszavával kezdett, tehetséges, külföldön dolgozó magyar kutatók hazahívását célzó (igaz, ezt a jellegét, ilyen vonzerejét az utóbbi években jórészt elvesztett, ám támogatás tekintetében megerősödött) Lendület-program, a másodikra pedig teljessé vált az intézethálózat átalakítása, javarészt központosítása.

Tevékenységét jelentősen megkönnyítette az a tény, hogy az elnök az akadémiai törvény 2009-es módosításával példátlanul nagy, egyszemélyi hatalmat kapott. Kétségtelen, hogy mint az első Orbán-kormány minisztere, a mostani hatalomnak nem idegen, és ezt az Akadémiának juttatott anyagi forrásokon is le lehetett mérni.

Lovász László Reviczky Zsolt / Népszabadság

A 38 kutatóintézetből és két kutatóközpontból az átalakítással húszra csökkent a kutatóhelyek száma, ám a pénzügyi forrásokat majd’ 41 százalékkal sikerült megemelni, sőt az MTA költségvetési támogatása is folyamatosan nőtt.

Az átalakításnak kétségtelenül volt gazdasági, sőt szakmai ésszerűsége is, ám a társadalomtudományokban a változtatások nyomán politikai indokok is felsejlettek. Akárhogy is, a rendszerváltozás utáni időszakban két nagyobb tőkeinjekciót kapott a hazai kutatás, mindkettő – az egyik még kormányzati pozícióban – Pálinkás nevéhez fűződött. Az Akadémián belül ennek ellenére egyre-másra felmerül a „minisztériumszerű” ügyintézés megszüntetése és a társadalom felé irányuló kommunikáció javítása.

Az utódnak nem lesz könnyű dolga. Egy akadémiai elnöknek az új jogi szabályozás miatt megnövelt menedzseri képességek mellett azonban kétségtelenül tudományos tekintéllyel is rendelkeznie kell.

Sokan az Akadémia élére ismét egy Kosáry Domokoshoz mérhető nagyságú, független, támadhatatlan tudóst szerettek volna, és évek óta győzködték Lovász Lászlót (66), a világban mindenütt elismert matematikust, aki végül elvállalta a megméretést.

A matematikai Nobel-díjnak megfelelő Wolf-díj és többek között a legalább olyan fontos Kioto-díj birtokosa, egyebek mellett az amerikai, a párizsi, moszkvai és a stockholmi akadémia tagja, a Nemzetközi Matematikai Unió volt elnöke mégsem könnyű pályán versenyez, hiszen bár a korábbi belső akadémiai közvélemény-kutatás szerint több mint háromszor annyi jelölést kapott, mint versenytársai, egy akadémiai elnökválasztás sohasem lefutott.

Egyik kihívója, Maróth Miklós (71) klasszika-filológus, orientalista professzor, az MTA jelenlegi társadalomtudományi alelnöke mögött erős kampányt folytat a Professzorok Batthyány Köre, bár egyik forrásunk szerint korántsem a teljes tagság szavazna rá. A harmadik versenytárs a kiváló agrárszakember Németh Tamás (62), az MTA jelenlegi főtitkára, aki az intézményben szerzett vezetői tapasztalatát szeretné kamatoztatni.

Akadémiai belső forrásaink szerint a verseny vélhetően Lovász és Maróth között élesedik ki.

Maróth Miklós Szabó Barnabás / Népszabadság

Maróthról tudni lehet, hogy Orbán Viktorhoz is jó kapcsolatokkal bíró, a miniszterelnök arab tárgyalásain tolmácsoló, konzervatív katolikus tudós, két év bagdadi kutatás után jelentős közel-keleti kapcsolatrendszerrel. Jelentős részben neki köszönhető a Pázmány Péter Katolikus Egyetem létrehozása, s már régóta szeretne akadémiai elnök lenni.

Maga is erős kampányt folytat a vidéki akadémiai központok sorra látogatásával, bár informátoraink szerint nincs olyan erős Fidesz-támogatása, mint amennyit feltételezni lehet róla. Lovászról több, később koholmánynak bizonyult ellenpropagandát is terjeszteni kezdtek a tudományos körökben, például olyat, amelyik vezetői képességeit kérdőjelezte meg.

A Nemzetközi Matematikai Unió elnökeként és az ELTE több tanszéket tömörítő matematikai intézetének vezetésében szerzett tapasztalatai ezekre – az őt ismerők szerint – hatásosan cáfolnak rá. Lovászt egyébként a jelenlegi elnök is támogatja, de az első Orbán-kormány idején kapott Corvin-lánca mutatja, a mai hatalom sem tekint rá ellenségesen.

A Microsoftnál és Princetonban szerzett tapasztalatai mellett az Akadémiát is jól ismeri, hiszen évekig volt igazgatótanácsi tagja a SZTAKI-nak.

Maróth Miklós elnöki szándékairól lapunknak kifejtette, a korábbi reformok megőrzése mellett nagyobb felelősséget és a hatáskörök megosztása révén fontosabb szerepet szán az MTA testületeinek, egyéb vezetőinek. Az elmúlt évek nagy hangsúlyt kapott fiatalítása után pedig – lévén az akadémikusok átlagéletkora 72 év – a még képességeik teljében lévő idősebb (és a közgyűlésen vélhetően szavazó) tagoknak kedvezne azzal, hogy őket sem zárná ki a tudományszervezési feladatokból. Végül a kutatóintézeti dolgozókkal a túlzott központosítás azon bürokratikus elemeit tekintené át, melyek a hatékony működés gátjai.

Pálinkás és a neki felelős titkárság Akadémia-szerte ellenkezéseket kiváltott túlhatalma helyett Németh Tamás is visszaállítaná a feladatok szétosztását az Akadémia vezetésén belül; valamint a folyó programok továbbvitele mellett hatékonyabb vagyongazdálkodást vezetne be, ami az üresen álló, az alapfeladatokhoz nem illeszkedő ingatlanok hasznosítását jelentené – jelölte meg fő terveit lapunknak a jelenlegi főtitkár.

Németh Tamás Kovács Attila / MTI

Az ugyancsak határozottan munkamegosztás-párti Lovász László kérdésünkre adott válaszában az Akadémia kezdeményező szerepét emelte ki az olyan fontos kérdésekben, mint a tudományos eredményekről szóló publikációk elérhetősége, a kutatók migrációja vagy az internet adta új lehetőségek és veszélyek megvitatása. Mint fogalmazott, tudja, hogy nehéz és jó eséllyel hálátlan feladatra vállalkozik, de legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a magyar tudomány és az MTA megőrizze kiemelt státuszát hazánk társadalmában, de ehhez a tudományos eredmények hiteles bemutatása is hozzátartozik, mert ez nemcsak a tudósoknak, hanem a társadalomnak is létérdeke.

Ez némileg magyarázza, miért vállalta a nemzetközi presztízsén már nem javító megméretést a világhírű matematikus, akiről úgy hírlik, a jelenlegi elnök is támogatja, ellentétben Maróthtal, akivel – forrásaink szerint – korábban testületi üléseken kemény összecsapásai voltak egyebek mellett kutatási támogatások ügyében is.

Pálinkás egyébként úgy megy, hogy maradna is. A volt elnöknek ugyanis (a főtitkárnak és a főtitkárhelyettesnek is) leköszönése után hat évig stratégiai elnöki tanácsadói státusz járhat, felkérés esetén fizetéssel, költségtérítéssel és gépkocsihasználattal. Igaz, egyes forrásaink szerint hasonló papír még Vizi E. Szilveszter idejében született, de annak még nem volt szabályos törvényi háttere.

Az Akadémia felügyelőtestülete azonban tavaly a közgyűlés által felhatalmazva ezt „kiigazította”. Persze, arról is szólnak hírek azonban, hogy a jelenlegi elnök a Fidesz-győztes választás után egy jövőbeni tudományos és felsőoktatási tárca élére kerülne, de ennek valóságalapja – ismerve, hogy a miniszterelnök az utolsó percig bizonytalanságban tart mindenkit – eléggé kétesélyes.