Az USA és Európa közti technológiai szakadék mindemellett szűkül, ám a Távol-Kelet gyorsít. Dél-Korea GDP-jének öt százalékát fordítja kutatásra, de az e célra fordított kínai pénzek is 22 százalékkal nőttek évente, s az így elért szint mára meghaladta az európai átlagot. Sokszor hangoztatott szlogen a tudásalapú társadalom, ám nem vagyunk azok, ha nem költünk jóval többet innovációra. Robert-Jan Smits kiemelte, az unió kutatási-fejlesztési programja, a Horizon 2020 csupán minden tizedik pályázót képes támogatni, holott a kimaradókból még két-három szintén megérdemelné a pénzeket. Európában csak a skandináv országok és Németország költ három százalékot K+F-re GDP-jéből. Nem véletlen, hogy a versenyképességi rangsorban is ezek állnak az élen.
Ugyancsak nagy a különbség a régi és az új tagországok, a „tizenötök" és a „tizenhármak" kutatási potenciálja között. A Horizon 2020 első körében az elfogadott pályázatok mindössze négy százaléka jutott az újaknak, ami a főigazgató szerint aggasztó. A kiválasztás minőségi feltételeit mégsem szabad földrajzi kritériumokkal felváltani.
Az okok részben érthetők, hiszen ha egy ország keveset fordít kutatás-fejlesztésre, nem várható, hogy európai szinten bajnokká válhat. A helyzetet a strukturális alapok okosabb felhasználásával szeretnék Brüsszelben megváltoztatni, ami az egyes új tagországokban a tudományos kapacitások bővülését eredményezheti, ahogy például az ELI lézerprojekt esetében, ami zömmel ilyen forrásokra támaszkodott.
Jelenleg a 320 milliárdos alapból 60 milliárd eurót költenek túlnyomórészt az új tagországokban kutatási infrastruktúra bővítésére, inkubátorházakra, egyetemek modernizálására és tudományos parkokra. Szükség lenne azonban az illető országokban reformokra is. A „tizenhármaknál" több helyen az egyetemi állások meghirdetése nem nyilvános, nincsenek versenypályázatok, és a kutatókat közleményeik mennyisége, és nem minősége alapján ítélik meg. Nemzetközi bírálatra volna szükség, valamint a globális versenyképesség szempontjából kiemelt helyzetben lévő kutatók fizetésének emelésére.
 |
Aki nem költ a tudományra, lemarad
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Brüsszel a menekültek közül külön is segíti a kisszámú tudományos szakembert.
Honlapot indítottak Science for refugees (Tudomány a menekültekért) címmel, mely össze akarja hozni a jelentkezőket az állást vagy továbbképzést ajánló európai egyetemekkel. A nemrég indult honlapra máris több száz uniós egyetem regisztrált.
Emellett támogatják a migrációval és integrációval kapcsolatos kutatásokat és azok hasznosítását a válság megoldásában.
Robert-Jan Smits megnézte az ELI keretében épülő szegedi szuperlézert, és nagyon elégedett a haladással. Ugyanúgy tartják az ütemet, ahogy egy másik uniós nagyberendezés, a hamburgi röntgen szabadelektron-lézernél, mely időre és a tervezett költségvetésből épült fel. Nem ilyen rózsás a dél-franciaországi kísérleti termonukleáris reaktor, az ITER helyzete, melynél legalább három-négy éves késés és nehezen becsülhető többletköltség várható.
A 15-20 éve készült tervek sem voltak megfelelőek, a vezetésben is változásokra volt szükség, illetve a Fukusima után megnőtt biztonsági előírások miatt is sok áttervezésre került sor. A világ egyik legbonyolultabb tudományos projektjének folytatására júniusban várható új menetrend és költségvetés.
A tudomány tanácsai
Míg Barrosonak egy tudományos főtanácsadója volt, Juncker bizottságának politikai döntéseit egy héttagú „bölcsek tanácsa” segíti a tudomány részéről. Az új testület nemrég kezdte a munkát és a biztosoktól érkezett felkérésre elsőként két területen vizsgálódik. A cyberbiztonság, valamint a személyautók széndioxid kibocsátásának, a Volkswagen-botrány óta érzékeny kérdésével kapcsolatos tudást tekintik át, majd nyújtják át jelentésüket a döntéshozóknak.
