 |
Vasmeteorit a Marson
NASA/JPL/Cornell |
A legújabb hipotézis szerint néhány milliárd évvel ezelőtt a Mars felszínének jelentős részét vízjég borította (ahogy a pólussapkákat ma is), ami valószínűleg becsapódó aszteroidákról kerülhetett a bolygóra. Aztán jött a Késői Nagy Bombázásként ismert kataklizma, amikor – úgy 4 milliárd éve – a belső Naprendszer égitestjeit óriási meteoritok és kisbolygók kezdték bombázni. Ennek során a Marsra záporozó aszteroidák megolvaszthatták a felszín jégrétegeit; az így keletkezett óceán 200 millió éven keresztül létezhetett.
Timothy Parker, a NASA kutatója a nyolcvanas évek óta keresi a víz nyomait a Marson, és már a Viking-küldetések során készített, rossz minőségű fekete-fehér képeken is partvonalakat vélt felfedezni az északi féltekén – hasonlóakat a földi óceánok partjaihoz.
Ahogy az űrszondák idővel egyre jobb felbontású felvételeket küldtek bolygószomszédunkról, Parker érdekes dologra lett figyelmes: az egykori óceánteraszok alacsonyabban fekszenek, mint a partvonalak – pont fordítva, mint a Földön. (Ezt a jelenséget bolygónkon a jégkorszak utáni olvadás okozta geológiai folyamatok magyarázzák.)
Parkerék legújabb kutatása – melyet a Discovery News ismertetett – a Meridiani Planum elnevezésű síkságra fókuszál, arra a területre, ahol az Opportunity terepjáró 2003 óta barangol. A Mars-járó kiterjedt területen talált sólerakódásokat a felszínen, ami Parker szerint egy nagyon sekély, néhány méter mély óceán elpárolgásából maradhatott hátra.
|
Az Opportunity felvétele landolásának helyszínéről a Meridiani Planumon (a képen a leszállóegység és az ejtőernyő is látható)
NASA/JPL/Cornell |
A NASA kutatása szerint az óceán kialakulása aligha lehetett természetes folyamatok eredménye, ehhez ugyanis a Mars túl messze van a Naptól, és a légköre is túl vékony volt még évmilliárdokkal ezelőtt is. A Mars-járó által detektált szulfátokat valószínűleg meteoritok hozhatták a bolygóra, amelyek – megolvasztva a jégpáncélt – sekély, ám hatalmas tócsákat hoztak létre.
Amikor a „bombázások korszaka” véget ért, az óceán visszahúzódott és újra megfagyott – magyarázta Timothy Parker. Ez azt is megmagyarázná, hogy a partvonalak miért fekszenek ilyen alacsonyan: az újraképződött jégpáncél jóval lassabban párologhatott el, mint a Földön a jégkorszak után.
|
A Meridian Planum felülnézetből
NASA |
Az ősi marsi óceánban Parkerék kutatása szerint törmelékek és hatalmas jégtáblák úszhattak, a lávafolyamokhoz hasonló „csatornákat” vájva a talajba a partoknál. Az elméletet, miszerint az Opportunity egy kiszáradt tengerfenéken jár, alátámasztják a síkság repedései, melyek szintén a vízpárolgás bizonyítékai, illetve a szomszédos Endeavour-kráterben felfedezett karcolások is, melyeket a partnak ütköző jégtáblák okozhattak.
