A második legnagyobb Szaturnusznál több mint háromszor hatalmasabb Jupiterről még azt sem tudjuk biztosan, a hidrogén–hélium gázelegyen túl a magja nem rejt-e mégis egy szilárd sziklamagot, ahogy megfejtésre vár, mi az oka az olyan nehezebb elemek feldúsulásának, mint a lítium, szén vagy a nitrogén.
A rádiójelek 48 percig utaznak a Jupitertől a Földig, így a program irányítóinak nem sok lehetőségük lenne beavatkozni, ha a fékezés nem lesz tökéletes, és a Juno a Jupiter körüli helyett Nap körüli pályán kötne ki. Az érkezésnél még képek sem érkeznek, ugyanis a kamerát már tegnap lekapcsolták, hogy csak az érkezés után néhány nappal induljon újra. A tervek szerint a Juno elnyújtott ellipszis alakú pályára áll, s húsz hónap során 37-szer kerüli meg a Jupitert annak északi és déli pólusa körül. Pályájának legtávolabbi pontján mintegy 3,22 millió kilométerre lesz az óriástól, legjobban pedig ötezer kilométerre közelíti meg a felhők felső részét. A szondát a Naprendszer külsőbb régióiba küldött korábbi űreszközökkel ellentétben plutónium helyett napelemek hajtják. A kilencméteres napelemtáblák több mint 18,5 ezer napeleme mintegy 500 wattot generál.
|
A Juno a Jupiter előtt egy fantáziaképen
NASA |
A Juno, majd száz centiméteres, 181 kilós titánpajzsának 1,27 centiméteres falával védett műszereinek egyike a Jupiter mágneses mezőit méri, egy infravörös kamera pedig a pólusok körül izzó sarki fényt örökíti meg. Egy másik kamera kifejezetten a nagyközönség számára készít felvételeket, melyeket a NASA Southwest Research Institute honlapján lehet megtekinteni, és (a szonda „szemének" a legérdekesebbnek tűnő helyekre való irányítása mellett) szavazni róluk. A fedélzeten a program irányítói az űrkutatás iránt érdeklődő gyerekek figyelmének felkeltésére három apró legószerű figurát is elhelyeztek, melyek az ókori rómaiak istenét, Jupitert, annak testvérét és feleségét, Junót, végül Galileo Galileit, az óriásbolygó négy holdjának felfedezőjét mintázzák.
A gyilkos környezet, mely a New York Times szerint százmillió fogászati röntgen sugárzásával egyenértékű, húsz hónap után a legoptimálisabb védelem ellenére a Juno végét fogja jelenteni. Addig azonban az űreszköz remélhetően egy sor izgalmas felfedezéssel gyarapítja tudásunkat Naprendszerünkről és annak leghatalmasabb tagjáról.
