Felháborodást keltett, hogy magyar egyetemistákat toboroznak Szíriába

Építész- és régészhallgatók sora jelentkezett, hogy a világ egyik legnagyobb múltú országának műemlékeit kutathassa egy nemzetközi misszió tagjaként, ám volt olyan szülő is, aki megütközött a felhíváson, mondván, háború sújtotta országba vinnék az egyetemistákat.
– Érthető, ha egy hozzátartozó aggódik, amikor olyan hely merül fel úti célként, amely csak negatív hírek kapcsán szerepel a médiában. De ugyanilyen természetes az is, hogy kockázatos területre nem vinnénk hallgatókat, kollégákat. A mi kutatási területünkön soha nem volt háború, és távol esik a hírekben szereplő helyszínektől – bocsátja előre Major Balázs, a kutatás szervezője.

A nyárra tervezett nemzetközi projekt nem előzmény nélküli, Major lassan húsz éve kutat Szíriában. Mint felidézi, többéves terepmunkát követően 2006-ban kérte fel Szíria kulturális minisztériuma a Közel-Kelet legnagyobb keresztes vára, a Földközi-tenger partján fekvő margati erődítmény kutatására, amelyben II. András magyar király is megfordult. A régész szerint a felfoghatatlanul ép állapotban megmaradt vár feltárásán a háború 2011-es kirobbanásakor már 75-80 magyar dolgozott szír és magyar állami forrásokból, hazai szponzorációból. A Szíriai–Magyar Régészeti Misszió több szenzációs eredményt produkált: felfedezte a Közel-Kelet legnagyobb keresztes falképét, egy pokoljelenetet ábrázoló freskót és egy eddig ismeretlen várost a várhegy nyugati lejtőjén.

Major Balázs Reviczky Zsolt / Népszabadság

– A háború kitörése után a munka lelassult, a csapat tagjainak többsége itthon folytatta a feldolgozómunkát a hazahozott anyagokon. Tavaly kétszer dolgoztunk a terepen, és egy UNESCO-program keretében képzéseket tartottunk, az idén pedig már két terepmunkaszezonon vagyunk túl egyre bővülő csapattal a biztonságos partvidéken – mondja Major, aki megemlíti azt is, hogy eddig csak öt végzős hallgatónak tudtak lehetőséget adni a részvételre.

Azt mondja, a háború soha nem érintette Szíria tengerparti zónáját és Tartúsz megyét, ahol dolgoznak. Fontos tudni azt is, hívja fel figyelmet, hogy a tengerparti, jobbára keresztények és alaviták lakta térség a kormány biztos hátországának számít, a kutatási terület pedig 280-300 kilométerre van a legközelebbi fronttól. A több évtizedes helyi kapcsolataiknak, a térségben normálisan működő államigazgatásnak, az erős katonai őrizetnek köszönhetően­ és mert lényegében csak a szállás meg a vár között ingáznak, a kinti lét teljesen biztonságos. A kutatók európai légitársaságokkal jutnak el Libanon fővárosába, Bejrútba, ahonnan háromórányi autózással már Margat váránál vannak. Ez azt is jelenti, hogy baj esetén alig egy óra alatt el tudják hagyni Szíriát.

Részlet a pokoljelenetet ábrázoló freskóból

– Ha nem látnánk a távoli harcokban elesett katonák posztereit az utak mentén, nem lennének a gyakori ellenőrző pontok, semmi sem utalna arra, hogy az ország egyes részein háború van. A háború most sajnos még annyiban érintett meg minket, hogy hetek óta nem hallottunk az egyik szíriai hallgatónkról, aki Aleppóban, a kiújult harcok közelében lakik. És szomorú látni azt is, miként mennek el értékes évei a katonai szolgálattal a várunkban állomásozó egység parancsnokának, aki civilben egy tehetséges, angol szakos egyetemista – meséli Major.

Az előkészületek része, hogy Bécsbe kell utazni vízumért, mert több nyugat-európai országhoz hasonlóan a magyar kormány is redukálta a diplomáciai kapcsolatot Szíriával, így bezárt a budapesti nagykövetségük.

Mindezek tükrében Major Balázs azt állítja, az eddigiekhez hasonlóan a nyári szíriai terepmunkára is gondos előkészületek után, a szülők jóváhagyásával utaznak majd Szíriába azokkal a hallgatókkal, akiket kiválasztanak a jelentkezők közül. A nemzetközi terepmunkára ugyanis – miként a háború előtti időkben – újra sokszoros volt a túljelentkezés.