Christopher Hart hozzáteszi, hogy ez csak egy feltételezés, további elemzések kellenek a pontos ok megállapításához. Véleménye szerint a légkörbe való visszatéréskor alkalmazott fékezőrendszer egyszerűen önállósította magát – a pilóták ugyanis nem adtak parancsot a fékezésre. (A motornál és az üzemanyagtartálynál nem találtak rendellenességet.)

Hart szerint annyit már megállapítottak, hogy túl korán – még emelkedés közben, a megfelelő sebesség elérése előtt – lépett működésbe a fékezőrendszer. A balesetben meghalt a 39 éves Michael Alsbury másodpilóta, a járművet vezető, 43 éves Peter Siebold pedig súlyos sérülésekkel ért földet ejtőernyőjével, jelenleg kórházban kezelik.

Hart újságíróknak arról beszélt, hogy a fékezőrendszernek 1715 km/órás sebességnél kellett volna működésbe lépnie, de már 1220 kilométeres sebességnél bekapcsolt. Két percen belül elvesztek a telemetrikus adatok, megszűnt a videokapcsolat, majd szétesett a gép.

A katasztrófát követő órákban a tulajdonos Virgin Galactic visszautasított minden olyan kritikát, amiely a cég biztonsági rendszerében vélte felfedezni a hiba okát. Minden olyan feltételezést, ami azt sugallja, hogy a biztonság nem volt elsődleges prioritás, kategorikusan hazugságnak minősítettek.

Ahogy arról beszámoltunk, a Sir Richard Branson brit nagyvállalkozó vezette Virgin Galactic azt vállalta – és erre hétszáz dúsgazdag volt vevő –, hogy 2015-től 250 ezer dollár fejében az űrbe viszi az erre vállalkozókat.

Az elképzelések szerint egy hordozó-repülőgép viszi fel 14-15 kilométeres magasságba a SpaceShipTwo-t, majd onnan saját rakétahajtóművével emelkedik tovább 100 kilométeres magasságba, a világűr határára.

A BBC szakértői szerint a katasztrófa miatt 2020 előtt nehezen kerülhet sor az első repülésre.