Abban az időben a biológiai eredmények statisztikai értékelése képtelenségnek tűnt. Felfedezéseinek értékét csak a század elején, a kromoszómák leírása és a statisztika fejlődése nyomán ismerték fel, s csak 1920 után épült be az általános evolúcióelméletbe.
A mendeli szabályok a legklasszikusabb példái a Csipkerózsika-álmot alvó tudományos felismeréseknek. Az Indianai Egyetem Bloomington Informatikai Központjának kutatói az USA Tudományos Akadémiája lapjában (PNAS) a napokban érdekes statisztikákat közöltek a hasonló felfedezésekről és azokról a tudományágakról, amelyek esetében a leggyakoribbak az ilyen késői elismerések.
|
Hevesy György és a felfedezése alapján évtizedek múltán készült PET-képek
Thinkstock |
Ilyen „malőr” a legnagyobbakkal is megesett. Einstein egyik legfontosabb közleménye például, amelyben a kvantummechanika egyik híres gondolatkísérletének nevezhető EPR-paradoxont írja le 1935-ben Boris Podolsky és Nathan Rosen társaságában, egészen 1944-ig különösebb visszhang nélkül maradt. Alessandro Flammini, az indianai kutatás vezetője rámutatott: legtovább a saját korában nagynevű tudósnak számító brit statisztikus, Karl Pearson egyik 1901-es munkája „hevert parlagon”. A főkomponens-analízis módszerének leírását csak a komputerek elterjedése után, 2002-ben bontották ki. A tudománytörténet fura fintora, hogy Pearson egy időben épp Mendel eredményeinek lejáratásán ügyködött.
 |
| MTI |
Flammini és munkatársai több mint száz év tízmilliónyi tudományos közleményét tekintették át, s ennek alapján jutottak érdekes megállapításaikra. Kiderítették például, hogy a 15 legismertebb ilyen felfedezés közül négy több mint száz évig maradt méltatás nélkül. A tudományágak közül a legtöbb kudarc az elméleti fizikát, a kémiát, a multidiszciplináris tudományokat, majd a matematikát érte, de kétségkívül előkelő helyet foglal el a listán az általános orvostudomány, a belgyógyászat és a sebészet is. A lista összeállításához használt számításnál a kutatók megnézték a közlemények születésének idejét, a legtöbb hivatkozás évét, a teljes idézettségi idősort és az újrafelfedezés évét.
Kiderült, hogy a kései elismerés valójában nem is annyira ritka, mint amennyire vélték. A legtöbb Csipkerózsika-álmot alvó közleményt épp a mostani kutatást megszellőztető PNAS mellett a világhírű Nature és a Science közölte.
E hibernációra a legnagyobb esélyük azoknak az eredményeknek van, amelyek egyben utat nyitnak egy új tudományterület felé.
– A legfontosabb, hogy a közlemény mennyire illeszkedik az akkor általános tudományos gondolkodásmódba, kutatási rendszerbe – magyarázza lapunknak a jelenséget Palló Gábor tudománytörténész. Sokszor fordult elő, hogy a tudományterületre vonatkozó tendenciák megváltoznak és a korábbi felismerés újra relevánssá válik, ám ezt puszta tudománymetriával nem lehet előre jelezni.
Ugyancsak gyakori, hogy az eredmény gyakorlati felhasználhatóságát a felfedezés pillanatában még nem láthatták előre. Amikor 1947-ben Gábor Dénes leírta a holográfiát, az teljesen irreális elképzelés volt, ám amikor 1960-ban felfedezték a lézert, megváltozott a helyzet, 1971-ben Nobel-díjat is kapott. Hevesy György 1913-ban végezte az akkor még csak szellemesnek tűnő nyomjelzéses kísérleteit, de csak 1944-ben ismerték el Stockholmban, hiszen addigra fedezték fel azokat a radioaktív izotópokat, melyek már nem voltak veszélyesek a szervezetre, így a módszer az egész nukleáris orvoslás alapjává vált.
