Először magyarok vizsgáltak kisbolygókat Kepler-űrtávcsővel
Szabó Róbert és kollégái (MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont) arra voltak kíváncsiak, hogy az aszteroidák jelenléte miként befolyásolja a csillagok pontos fényességmérésének lehetőségét. Ehhez a K2 első, kísérleti működése idején rögzített képeket használták. Ezek a megfigyelések mintegy 2000 csillag közvetlen környezetéről készültek 2014 februárjában.
A csillagok közel felénél találtak kisbolygó-áthaladást, és egy új eljárás révén minden kis égitestet sikerült azonosítani. Ezt az eljárást egyébként a kutatók az infravörös tartományban működő Herschel-űrtávcső és Pál András (szintén MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont) Légyszem nevű, teljeségbolt-kamera projektjében is sikerrel alkalmazzák.
A csoport arra a következtetésre jutott, hogy mindenképpen figyelembe kell venni a kisbolygók hatását a többi instrumentális eredetű zaj kiszűrésénél. "Azonban ami másnak zavaró tényező, nekünk fontos asztrofizikai jel" – mondja Sárneczky Krisztián, a kisbolygókutatás egyik hazai szakértője, aki már a következő, hasonló vizsgálatot tervezi. A K2 ugyanis lehetővé teszi, hogy a látómezejében a kisbolygók fényességváltozását akár 1-2 héten keresztül folyamatosan monitorozzák, ami a Földről nem kivitelezhető.
A Kepler nemcsak az exobolygók kutatását forradalmasította – az összes megerősített Naprendszeren kívüli planéta több mint felét, ezernél is többet a Kepler jegyzi –, de a csillagok szerkezetének megértését is alapvetően változtatta meg azzal, hogy az extrém pontos fényességmérés révén lehetővé tette a csillagszeizmológia tudományágának kibontakozását.
A magyarok eredményének jelentőségét mutatja, hogy az eddig megjelent több mint ezer Kepler-cikk közül az övék az első, amely kisbolygókkal foglalkozik.