Régóta követtük küzdelmét a halállal. Sosem rejtette véka alá betegségét, sőt a nyilvánosság előtt élte annak drámai fordulatait.

Ahogy a nyilvánosság volt életeleme a hetvenes évek óta, amikor ismertté, híressé vált tévésorozataival. Különleges képessége volt az emberek figyelmének fölkeltésére, amelyet egy nagyszerű cél, a tudományos ismeretek széleskörű megismertetése érdekében vetett be mesterien. Születésünk titkai, az öröklődés és a nemi élet mind-mind olyan témák voltak, amelyeket akkoriban tabuként kezeltek, ám ő mégis közérthetően és szórakoztatóan adta át a velük kapcsolatos információkat. Féltucatnyi tévésorozata egy egész generációt ültetett a képernyő elé. Talán a sorozatokból szerzett tudásnak köszönhetően is, azokban az időkben egyre több egészséges csecsemő született.

Forrás: Mohai Balázs / MTI

Százezrek imádták, bár személyisége sokakat megosztott – ez sokszor akadályozta pályája kibontakozásában. Egyetemi karrierre vágyott, de azt nem érhette el, mert bár kétszer is felterjesztették professzornak, de egyszer sem ajánlották.

Katedrája így az egész ország lett. Miután a közegészségügybe került, a szaporodásgenetika és a veleszületett rendellenességek kutatása vált fő területévé. A szeme előtt mindig egyetlen cél lebegett: minél több egészséges gyermeket akart a világra segíteni. Ez vezette legnagyobb tudományos eredményének felismeréséhez: ő mutatott rá a magzatvédő vitamin, a folsav fontosságára. Emiatt a nagy amerikai kitüntetést, a Kennedy Díjat is megkapta.

Nagyszerű életművet hagyott hátra: a veleszületett rendellenességek országos nyilvántartása és a veleszületett rendellenességek 1973-ban létrehozott kóroki monitora nemzetközi szinten is élenjáró eredmény volt. Emellett kidolgozta a genetikai tanácsadás magyar módszerét is. Neve háromszáz angol tudományos művet, 29 magyar ismeretterjesztő, valamint 17 tudományos szakkönyvet fémjelez. 1996-98 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója is volt, innen ment nyugdíjba.

Élete utolsó évében lapunknak nyilatkozva keserűen jegyezte meg, hogy az életművét szétverték, szerinte nem sok maradt abból, amit alkotott. „A lelkem mélyén mégis érzem, hogy tettem valamit” – mondta.

Az ország, amelyet annak ellenére sem hagyott el sohasem, hogy hívták, végül hivatalosan is elismerte munkásságát. Tavaly megkapta a Semmelweis Díjat.