A most nyilvánosságra hozott lista arról tanúskodik, hogy a NASA valóban a legelszálltabb ötleteket díjazza: a projektek többsége annyira újszerű, hogy még a címük is lefordíthatatlan.
Hibernált űrhajósok
„Advancing Torpor-Inducing Transfer Habitats for Human Stasis to Mars” néven fut a John Bradford (Space Works, Inc.) által vezetett kutatás, ami azt célozza, hogy a Marsra küldendő űrhajósokat egyfajta „rövid hibernáció” állapotába helyezzék. Az űrhajósok testhőmérsékletének jelentős csökkentésével a kutatás leírása szerint olcsóbbá, biztonságosabbá és elviselhetőbbé válhat a vörös bolygóra vezető, több hónapos utazás.
Lézeres űrvitorlások
A „Directed Energy Interstellar Study” során Philip Lubin (University of California) és csapata csillagközi űrhajózásra alkalmas eszközöket fejleszt. Terveik szerint vitorlákkal felszerelt műholdakat lézerrel gyorsítanának fel elképesztő – akár 200 millió km/órás – sebességekre. Az alapötletet a százmillió dolláros Breakthrough Starshot projekt adta, amit Stephen Hawking világhírű kozmológus nemrég jelentett be több kalandor vállalkozóval – köztük Mark Zuckerberggel – közösen.
Mágneses ionfék
A „Magnetoshell Aerocapture for Manned Missions and Planetary Deep Space Orbiters” című koncepció David Kirtley (MSNW LLC) nevéhez fűződik, és olyan űrhajók fejlesztésére irányul, amelyek saját mágneses teret gerjesztve fékeznének le egy bolygóhoz érkezve. A mágneses mező csapdába ejtené az ionokat, amelyek a bolygó légkörébe érve lelassítanák az űrhajót. Ha a technológia működőképesnek bizonyul, jelentősen csökkentheti a küldetések költségeit.
Mirelit benzintank
„Cryogenic Selective Surfaces”: Robert Youngquist (Kennedy Space Center) és csapata egy magas fényvisszaverésű bevonatot fejlesztett ki, amely lehetővé tehetné a hosszútávú üzemanyag-tárolást. Az eljárás a gyorsfagyasztás elvén alapul, Youngquisték tulajdonképpen egy rendkívül vékony kriogén tartályt hoztak létre.
Miniűrhajó plazmarakétával
„Experimental Demonstration and System Analysis for Plasmonic Force Propulsion”: Joshua Rovey (University of Missouri) és kollégái olyan miniűrhajók fejlesztésén dolgoznak, amelyek a napfény és az úgynevezett aszimmetrikus nanostruktúrák közötti kölcsönhatásokat használnák ki olcsón, hatékonyan és precízen. Ez az újfajta plazmameghajtó mikroszkopikus méretű (nano, illetve pico mértékegységű) műholdak új generációja előtt nyithatná meg az utat.
Kábeles űrlibegő
„Flight Demonstration of Novel Atmospheric Satellite Concept”: William Engblomn (Embry-Riddle Aeronautical University) két robotűrsiklót kötne össze egy hosszú, erős kábellel. Ez a rendszer gyakorlatilag korlátlan ideig lebeghetne a Föld fölött, kizárólag szél- és napenergia felhasználásával.
Alakváltó űrtávcső
„Further Development of APERTURE: A Precise Extremely Large Reflective Telescope Using Re-configurable Elements”. Melville Ulmer (Northwestern University) kutatócsoportja az APERTURE nevű űrtávcső továbbfejlesztésén dolgozik, amelynek hatalmas, membránszerű főtükre a felbocsátása után megváltoztatná az alakját.
Megvalósult Űrodüsszeia
A „Tensegrity Approaches to In-Space Construction of a 1g Growable Habitat” néven futó projekt során Robert Skelton (Texas Engineering Experiment Station) és kollégái egy olyan, gyűrű alakú űrbeli élőhelyet próbálnak kialakítani, amely saját térfogatának bővítésével lenne képes a „lakosság” számának gyarapodását követni.
