Anyamedve két bocsával a Beaufort-tengernél. Drámaian romlottak az esélyeik Susanne Miller/USFWS / Reuters

A US Geological Survey és az Environment Canada kutatói a déli Beaufort-tengeren jelölték meg a jegesmedvéket, s követték a csapatot 2001-től 2010-ig. A két legfontosabb élőhely egyikén 2004-ben 1600 jegesmedve élt, 2010-ben már mindössze 900. „Ezek a becslések azt mutatják, hogy a jegesmedvék élőhelye egyre kevésbé stabil" – idézte az AP a tanulmány vezető szerzőjét, Jeff Bromaghin-t. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 1980 körül még 1800 jegesmedve élt errefelé, látható, hogy valami nagyon elromlott a térségben.

A kanadai Steve Amstrup szerint 2004 és 2007 között nyolcvan bocs mozgását követték – közülük mindössze kettő élte túl a medve gyerekkort. Normális körülmények között minden második bocs megéri a felnőttkort. Bromaghin azt gyanítja, hogy a ragadozók egyszerűen éhen halnak.

Az arktiszi régió ezen részén egykoron sokkal több jégtábla volt, mint napjainkban. Ezeken a jégtáblákon éltek a fókák és ezeken vadásztak rájuk a jegesmedvék. Ha nincs jégtábla és a fókák száma is csökken, a jegesmedvék sem jutnak elég élelemhez.

A jégmezők mérete az 1970-es évek óta csökken, de a csökkenés mértéke az utolsó egy, másfél évtizedben felgyorsult. 2007-ben 4,17 millió négyzetkilométerre zsugorodott az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró kiterjedése, majd 2012-ben további 70 ezer négyzetkilométerrel lett kisebb, mint a műholdas mérések 1979-es kezdete óta mért korábbi legalacsonyabb, 2007-es érték – közölte két éve az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont (NSIDC).

Az arktiszi tengeri jég kiterjedése folyamatosan változik az év során: általában szeptemberben éri el a minimum és márciusban a maximum értékét. A kutatók előrejelzései szerint a következő évtizedekben előfordulhat, hogy a nyári időszakban teljesen eltűnik a jégtakaró.