Legutóbb a University of London kutatója, Phil Tice jutott arra a következtetésre, hogy az egyébként nagyon fertőző kiütéses betegségként számontartott bárányhimlő sokkal lassabban terjed azokban az országokban, ahol az ultraibolya sugárzás magasabb. Bár a bárányhimlő varicella zoster nevű vírusa kezdetben a levegőn át, úgynevezett cseppfertőzéssel, tehát köhögéssel, tüsszentéssel terjed, a későbbi fázisban, amikorra már kialakultak a jellegzetes bőrtünetek, a kórokozók magukból a bárányhimlős hólyagocskákból közvetlen kontaktussal szóródnak tovább. Phil Tice szerint az UV sugarak képesek inaktiválni a bőrfelületen lévő vírusokat, amelyek így nehezebben jutnak a mélyebb hámrétegekbe, illetve kevésbé fertőzik meg a velük érintkező személyeket.

A Virology nevű szaklapban közölt munkájában Tice a föld minden tájáról összegyűjtött, összesen huszonöt, a bárányhimlő járványügyi sajátosságait taglaló cikket vett górcső alá. Ezek elemzéséből, a statisztikai adatok összevetéséből jutott arra a következtetésre, hogy –az ilyen a kontextusban korábban nemigen tanulmányozott – UV sugárzásnak döntő befolyása van a betegség terjedésére. Szerinte ez a kulcsa annak a közismert ténynek, hogy a bárányhimlő a trópusokon ritkábban fordul elő, és nehezebben terjed emberről emberre. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a kevesebb napfénynek kitett államokban, így Nagy-Britanniában is, a betegség máig komoly népegészségügyi problémát jelent.

Phil Tice-t az sem hozta zavarba, amikor azzal szembesült, hogy In diában és Srí Lankában éppen a legforróbb és szárazabb nyári évszakban a legmagasabb a bárányhimlő gyakorisága. A brit tudós bebizonyította, hogy ez a légszennyeződés miatt van. Ilyenkor ugyanis az UV sugarak nem jutnak át a szenynyezett levegőn.

Meg kell azonban jegyezni, hogy Tice véleményének számos bírálója is akad. És nemcsak azért, mert az UV sugarak vírusölő hatása egyáltalán nem újdonság. Judy Breuer, a neves University College London kutató professzora ugyan elismeri, hogy az UV sugárzás befolyásolhatja a bárányhimlő terjedését, de szerinte ez a vírus fertőzőképességének csak egyik, és nem is legfontosabb tényezője. Ebben, többek között, a hőmérsékletnek, a levegő nedvességének is szerepe van (lehet!), az „emberi” tényezőről, a túlnépesedésről, a túl szorosan egymás mellett élő szegények közt közismerten gyorsan terjedő járványról már nem is beszélve. Dr. Pataki Margit gyermekgyógyász-infektológus főorvosnő is inkább a kritikusok véleményét osztja – és főleg nem látja át, milyen gyakorlati terápiás következtetések vonhatóak le a statisztikai adatokból.

Mindenesetre érdekes, hogy egy ilyen triviális, jól ismert és agyonkutatott betegsége körül is mennyi mindent nem tud még az orvostudomány.