Mondom is neki, miután elújságolom, hogy jelen voltam: szerintem ennyire intim módon, tudományos témával csakis Angliában lehet megtölteni egy ekkora termet. Mosolyog, majd meglep a válasszal.
„Szerintem Amerikában is.”
Meglehet, de hogy nem a bigott délen vagy az ország közepén, az tuti. Mindenesetre nem vitázom Nagy-Britannia talán legnagyobb debattőrével, kilépek, elköszönünk.
Akárhogy is, de a színházban, amely a BBC és más tévécsatornák stúdióival megspékelt modern MediaCity közepén van, már az előadás előtt hatalmas sor várta, hogy vehessen a halmokban kirakott új kötetből. A Brief Candle in the Dark (Gyertyacsonk a sötétben) dedikálására aztán a műsor után megint felgyűlt a tömeg. Dawkins pedig türelmesen írta az ajánlásokat.
Pedig a világ egyik legünnepeltebb és elismertebb tudósa nem éppen a béketűréséről híres.
Anglia legveszélyesebb emberének is nevezték, de kapott már több más jelzőt is, egyebek mellett egy brit magazin olvasóinak szavazatai alapján a világ első számú gondolkodójának választották.
Az önző gén és a Vak órásmester, meg az Isteni téveszme szerzője, hogy csak néhányat említsek magyarul is olvasható könyvei közül, amelyekből több mint hárommilliót adtak el eddig világszerte, nem ismer sem istent (ez köztudott), sem embert – ha vitázni kell, pengeéles logikával megy neki bárkinek.
Éppen ezért voltam kíváncsi, milyen egy nyilvános beszélgetésen, ahol vélhetőleg mindenre rákérdeznek, akár a legutóbbi Twitter-üzenete által keltett botrányra is. Ebben egy 14 éves amerikai muszlim fiút gyanúsított meg, akit a texasi hatóságok egy bombának nézett óra miatt meghurcoltak.
A 14 éves fiú saját maga készítette ébresztőórát vitt be iskolájába, de gyanúsnak tartották és elfogták. A kihallgatáson a srác végig tagadta a vádat. Később a Facebook és a Microsoft műszaki eszközöket és meghívókat küldött Mohamednek, mások támogatást ajánlottak fel tanulmányaihoz, Barack Obama elnök pedig meghívta a Fehér Házba. Dawkins ellenben üzenetében elképzelhetőnek vélte, hogy az órakészítő direkt intézte úgy, hogy letartóztassák, így nyilvánosságot és pénzt szerezzen. Végül a tudós elnézést kért, és az egészet
notórius igazságkeresésével
magyarázta.
Nos, a beszélgetés során ő sem támadott, de őt sem támadta senki, a fenti esettel kapcsolatban csupán megkérdezték, hogyan érinti, hogy Twitteren küldött üzeneteit folyamatosan félreértik. Nem könnyen viseli, de kénytelen – hangzik a válasz.
Kellemes, angolos intellektuális csevejnek lehettünk tanúi, melyben a szerző részleteket olvasott fel új könyvéből. Ez önéletrajzának előző, A csoda bűvöletében címmel idén magyarul is megjelent részét folytatja. Ebben anekdotákat, laza visszaemlékezés-füzéreket olvashatunk, valamint szellemességeket korábbi sikeres előadásaiból. Ugyan az oroszlánok társaságában telt kenyai gyermekkort is megemlíti, ahogy az Angliába való visszatérés utáni intellektuális kihívásokat, első kutatóéveit Oxfordban, majd Berkeley-ben. Ír emellett feleségeiről (eddig hárommal kellett beérnie), alkalmatlan tévésekről, a brit oktatási rendszer kritikájáról és olyan hírességekről, akikkel élete során találkozott, Neil Armstrongtól és Bill Gatestől, James Watsonon és Attenborough-n át egészen a királynőig, aki kegyeskedett megjegyezni:
állati motívumokkal díszített, felesége által tervezett nyakkendői nem vívták ki csodálatát.
Felolvasásait a közönség derültséggel fogadta, láthatóan élvezték az övéi körében sziporkázó tudóst. Szóba került a brit tudományos akadémia, a Royal Society korábbi elnöke, a csillagász Martin Rees néhány évvel ezelőtti Templeton-díja kapcsán megfogalmazott kritikája is. Ebben az egyébként szintén ateista Reest a hajdani kollaboráns norvég kormányfőhöz, Quislinghez hasonlította. A meglehetősen kemény vélemény oka vélhetőleg Rees megengedőbb álláspontja volt a vallásos hagyományok örökségével kapcsolatban, valamint hogy az akkori elnök helyet adott a Royal Society épületében olyan rendezvényeknek, amelyeket a Templeton Alapítvány fizetett. A kiemelkedő vallási és spirituális eredményért adományozott, 1,6 millió dolláros díj ügyében Dawkins egy kérdésre válaszolva elegánsan visszavonulót fújt, mert Reest – a rá jellemző oldalvágás kíséretében – „a korábbi díjazottaktól eltérően” kiemelkedő tudósnak nevezte.
A neves csillagásszal amúgy a kétezres évek elején közösen tiltakozott, amikor az egyik vidéki iskolában a biológiaórán a hagyományos egyházak által is támadott „intelligens tervezésre” oktatták a diákokat. A Tony Blairnek küldött levelet David Attenborough mellett hat püspök is aláírta, bár, mint hangos morajt kiváltva megjegyezte, a korábbi kormányfő ígérete ellenére semmit nem reagált a levélre, amely a tantervekben a tudományos és egyházi ismeretek tiszteletben tartását szorgalmazta.
Dawkinst, aki soha nem gondolt magára guruként,
leginkább a terjedő irracionalitás dühíti.
A vallások szerinte lassan meg fognak szűnni, az európai és észak-amerikai közvélemény-kutatások alapján mind több a vallástalan, bár globálisan ez a folyamat jóval tovább tart majd, ami szoros összefüggésben áll az oktatással és a társadalmi jóléttel.
Az önző génnel 1976-ban egy csapásra híressé vált tudós láthatóan élvezi, hogy rengeteg rajongója van, másrészt tudja, hogy még
sok kollégája is úgy véli, jobban tette volna, ha csak az ismereteket terjeszti, és nem esik bele az általa vélt igazságot szatirikus arroganciával sulykoló prédikátori szerepbe.
A Charles Simonyi által az Oxfordi Egyetemen alapított tudomány-népszerűsítő tanszék professzorságát 2008-ban otthagyó Dawkins új könyvében megköszöni amerikai ismeretterjesztő kollégája, a fizikus Neil deGrasse Tyson hasonló értelmű dorgálását, ám nem úgy tűnik, mintha megfogadná a tanácsot.
Érdekes, hogy míg a közvélemény számára kérlelhetetlen purifikátor, addig a gyerekekkel soha nem akart doktriner lenni.
|
Richard Dawkins és Rowan Willams volt canterbury-i érsek 2012-ben. Mesteri ötletek
Andrew Winning / Reuters |
A szülők gyakran ráerőltetik gyermekeikre saját véleményüket, hitüket. Egy ateistakonferencián épp azért kezdett tiltakozni, mert a szónok arról beszélt, hogy a résztvevőknek meggyőződésüket utódaiknak is tovább kell adniuk. Éppen azt kéne tennünk, amit a vallásosaknak? – tette fel a kérdést a plénum előtt a brit tudós, aki sosem erőszakolta rá véleményét lányára. Tízéves korában levelet írt neki, amelyben meg akarta erősíteni őt, hogy saját maga alakítsa ki, miben hisz. Ösztönözte, hogy mindig gondolkodjon, és ezt segítendő legfeljebb magyarázatokat adott a természet tényeihez.
Ilyesmiben mesteri ötletei vannak. Egyszer a Naprendszer arányait szemléltette egy sportpályán, ahová lerakott egy futball-labdát, amely a Napot szemléltette. Tízlépésnyire onnan leszúrt egy karót, az volt a Merkúr. Kilenc lépésre jött a Vénusz, hétre a Föld. Tizennégy lépés, és már a Marsnál vagyunk, aztán 95 lépést kell megtenni az óriás Jupiterig. De a Proxima Centauri bizony már felmérhetetlen távolságban, 4200 mérföldnyi gyaloglásra van! A gyerekek imádták ezt a hasonlatot.
Iskolásoknak szánt előadásait sokszor a tévé is felvette, de hát nem csoda,
Dawkins a tudomány celebje.
És ehhez a valódi teljesítmény, az élet kérdéseinek filozofikus mélységű boncolgatása mellett sajátos egyénisége legalább annyit nyom a latban. Híres első könyvét, Az önző gént akkori útmutatása szerint tudományos-fantasztikus regényként kell olvasnunk. Meg akarta mozgatni a fantáziánkat, hogy vele együtt keressük az igazságot. Dawkins azóta is ezt teszi, s bár mostani művéről megoszlanak a vélemények, e tevékenységéhez még most is rengeteg társat talál. Én most csak néhány emeletnyit emelkedhettem vele...
