A világ legmagasabb hegyének megmászása mára valódi üzletággá vált – 2013-ban 520 mászó érte el a csúcsot. Egyedül május 19-én 150-en indultak el néhány órán belül a négyes táborból az utolsó 914 méterre. Tavaly olyan terv született, hogy a serpák egy létrát építenek a csúcs előtt található, nehezen leküzdhető Hillary lépcsőhöz, amelyet felfelé nem, csak a leereszkedéshez lehetne használni. „A mászás megkönnyítése helytelen volna. A lejutás segítése ellenben biztonsági kérdés” – érvelt tavaly az ötlet mellett Dawa Steven serpa.
A legendás olasz hegymászó, Reinhold Messner (1980-ban elsőként mászta meg a hegyet oxigénpalack nélkül) korábban parazitáknak nevezte azokat a mászókat, akik az ilyen tömeges, kényelmi túrákon vesznek részt.
Annak idején az új-zélandi Edmund Hillary és Tenzing serpa 13,5 kilós oxigénkészülékkel a hátukon mászták meg a csúcsot 1953. május 29-én. A brit expedíció – melynek tagja volt a két úttörő – mai szemmel nézve döbbenetes létszámú volt, 400 főből állt!
Az elmúlt évtizedekben nagyot változott a világ. Barabás László, a 4Bakancs hegymászóportál főszerkesztője szerint ami 1970-ben többtucatnyi embert, több tonna cuccot és két hónapot kívánt, aminek a zöme azzal telt, hogy hegymászók és a serpák együttesen cipelték fel a felszerelést és az élelmiszert, azt ma megcsinálja néhány ember bő háromhetes expedíción, amiből a konkrét mászás – kedvező időjárási körülmények esetén – nem egészen egy hétvége. Persze palackkal.
Mindez egyebek mellett azért lehetséges, mert szuperkönnyű és sokkal jobban megtervezett a felszerelés. Sikerült jobban megismerni az emberi teljesítőképesség határait. Sokat lendített az ügyön, hogy a különlegesen kiképzett hegymászóeszközökkel a korábbinál gyorsabban és mégis biztonságosan lehet mozogni. És nem mellesleg rendkívül sokat javult a folyamatosan frissített műholdas időjárás-előrejelzés. Ami még mindig nem tökéletes. A korábban említett Messner egy alkalommal azt mondta, hogy bárki a világ legjobb hegymászója lehetne, ha mindig pontosan tudná, hogy milyen idő lesz a hegyen a következő két napon.
Klein Dávid olyan módszerrel készült fel erre az útjára, amiről Hillaryék nem is hallhattak. Így például speciális tréningekkel hozta megfelelő szintre vitálkapacitását, légzőizmainak állapotát. Ezek azért fontosak, hogy a hegymászót minél kevésbé viselje meg a fenti, oxigénhiányos légkör. Az állóképességi edzések közül a leghatékonyabbnak ismert intervalledzést alkalmazta, amikor a terhelési és a kisebb intenzitású pihenőszakaszok váltakozva követik egymást. Ezt egészítette ki a crossfitedzés, amely minden izomcsoportot a természetes funkciójának megfelelően erősíti, nem tonnás bicepszet, hanem jól használható, de erős testfelépítést eredményezve.
Ennyi természetesen nem elegendő.A tudomány megannyi eredménye – speciális anyagok, nanotechnológiai fejlesztések – jelenik meg a felszerelésében. Ilyen például a balaklava nevű, az arc elé tett eszköz, ami megakadályozza, hogy a jeges levegő hirtelen belélegzése során a tüdő megsérüljön. Csúcstechnológia a felmelegített levegőt tároló, nedvességáteresztő műanyagból készült polárkabát, a pihe kezes-lábas, ami lényegében egy testre formált vastag hálózsák – utóbbi belső zsebeiben rengeteg dolog elfér, például műholdas telefon, rádió adó-vevő. Van polár kantáros nadrág – hátul hasítékkal –, külső pihekesztyű a végtagok védelme miatt, mert az oxigénhiány következtében ezek könnyen elfagyhatnak.
Különleges, háromrétegű bakancsot visel Klein, amit kimondottan a 8000 méter feletti expedíciókra fejlesztettek ki. Van hágóvas, jégcsákány (Hillaryéknak is volt, de súlyosabb kivitelben, kevésbé hatékony kiképzéssel), elsősegélycsomag, fényképezőgép, maximális faktorú naptej, műholdas telefon, zsebkés (ha vágni kell a kötelet) és rádiós kézi beszélő (kapcsolattartás az alaptáborral). Van még síszemüveg, beülő – ezzel rögzíti magát a kötelekhez – és hátizsák. És vannak a serpák és a korábban kifüggesztett kötelek, létrák, amelyek ugyancsak a könnyebb haladást segítik.
A jó hegymászó-felszerelés azonban még nem garantálja a sikert, de a nem megfelelő könnyen tragédiához vezethet. Ezért nagyon fontos, hogy mit visz magával a zsákjában, aki a Mount Everestre indul, ahol a táj könyörtelen és az időjárás gyorsan változó – de legfőképp fagyos.
