Két éve, amikor a vízügy önállóságának megszüntetését a kormány bejelentette, a tervet a teljes vízügyi szakma, a tudomány és a civil szektor egyhangúlag opponálta, kevés sikerrel: jelenleg az ágazat két tárca között szétosztva, a kormányváltás előttinél egyharmaddal kevesebb pénzből működik. Az átszervezést erős államosítási szándék is kísérte: a kormányzat akkori érvei szerint fontos, hogy az állam tulajdonába kerüljenek a belvízelvezető csatornák, és a mindenkori kormány feleljen az infrastruktúráért, az eszközállományért és az irányításért - ami praktikusan a földhasználók befizetéseiből működő vízgazdálkodási társulatok megszüntetését jelentette.

Fölszámolni - formálisan független, civil szerveződésekről lévén szó - nem lehetett őket, ezért az Orbán-kormány a kiszárítás mellett döntött: eltörölte a gazdák részéről társulatoknak kötelezően fizetendő vízgazdálkodási hozzájárulást (azonal besöpörve az intézkedés politikai hasznát). A kieső forrásokat azonban a költségvetés nem pótolta, amivel a belvíz-védekezés oroszlánrészét végző társulatok először tavaly szembesültek: 2012 közepére gyakorlatilag pénz nélkül maradtak.

Hogy a rendszer legalább "takaréklángon" újra működni tudjon, a veszélyeket érzékelő gazdák sok helyen önként újra megkezdték a hozzájárulások fizetését, ám a finanszírozási szint a korábbinak legfeljebb a felét éri el (azaz átlagosan minden második földtulajdonos fizet, mióta a hozzájárulás nem kötelező). A pénzhiány meglátszik a csatornák és egyéb védművek állapotán is: többek között a karbantartás és a tisztítás elmaradása okolható azért, hogy a tavasszal kritikussá vált belvízhelyzet a hetek óta csapadékhiányos időjárás ellenére csak lassan rendeződik.

Nem vált be a "közmunkaalapú" vízügy koncepciója sem: bár az ágazat kettévágását főként azzal indokolták, hogy a közmunkások felügyelete a BM-hez tartozik, és az olcsó, szakképzetlen munkaerőnek nagyobb szerepet szánnának a védművek karbantartásában, az elképzelés megalkotói nem tisztázták időben, hogy ki fogja fizetni a belvízvédelmi hálózatot tisztítását végző közmunkásokat. 

Tavaly a társulatok egész évben tudták foglalkoztatni a közmunkásokat, idénre azonban csak négy hónapnyi munkára van fedezetük. Csökken a létszám is: 2012-ben még 600 közmunkásnak tudtak munkát adni, idén viszont csak 150-en dolgoznak a belvízvédelemben, és ez a tény önmagában is megkérdőjelezi, hogy van-e még keresnivalója a BM-nek az ágazatban.

Tavasz a hatarban belviz utan a Solt korzeteben