Nem véletlen, hogy a már korábbról származó szakmai konfliktusok a hadifogságból 1916-ban hazaérkező orvos elleni támadásokká fajultak. Nem nevezték ki professzornak, és az ellene indult vizsgálat során plágiummal vádolták meg, végül szinte el kellett menekülnie Ausztriából, hogy Uppsalában legyen klinikaigazgató és professzor. Világszerte tisztelték, amerikai és holland tudományos díjakkal ismerték el, de élete végéig kínozta szülővárosának boszorkányüldözése. Még a húszas évek elején is leveleket írt Bécsbe, ügyének felülvizsgálatát kérve. Mindhiába. Később az agy iránt kezdett érdeklődni, de azon a területen már nem volt olyan sikeres. Aztán a harmincas években betegeskedni kezdett, és 1936-ban, hatvanévesen elhunyt. Ma Svédországban nagy becsben tartják emlékét, és a róla elnevezett nemzetközi társaság ülésein Bárány képmásával díszített érmeket adnak orvosoknak, így fül-orr-gégészeknek is – mondta el lapunknak unokája.
 |
Bárány Róbert, az 1914-es orvosi Nobel-díjas
Wikipédia |
Az innovációs környezet fontosságát a stockholmi Nobel Múzeumben vetített filmek is bemutatják a látogatóknak: azoknak a városoknak a példáján, melyek az átlagosnál több Nobel-díjast „termeltek ki". Anders Barany először tudományos kurátora, majd igazgatóhelyettese volt a díj centenáriumán, 2001-ben megnyílt múzeumnak, ahonnan 2009-ben ment nyugdíjba. Mint mondja, igazából a magyar oktatási rendszernek köszönhetjük a későbbi Nobel-díjasokat, de a tanulást szorgalmazó családok szerepe sem mellékes. Ma alapvetően más a helyzet világszerte.
Talán a Távol-Keleten igazán nagy még a tudás presztízse, amiről a professzor egyik élménye is tanúskodik. Amikor egy göteborgi tudományos fesztiválon, más tudósokhoz hasonlóan, beültették az óriáskerék egyik nyolcszemélyes kabinjába, hogy a beszálló látogatóknak egy-egy forduló során érdekes tudományos sztorikat meséljen, Einsteinről kezdett beszélni. Több család is volt a kabinban, a gyerekek nem nagyon figyeltek, ám a szülők közül csak egy ázsiai mama rótta meg ezért az ablakon kifelé bámuló fiát.
Anders Barany fiatalkorától oktat. A világháború után megnőtt gyermekszaporulat miatt a hatvanas években a diákok számához képest már az egyetemeken is kevés volt az oktató, és az Uppsalai Egyetemen egy év után felkérték, tanítsa matematikára a fiatalabbakat. Azóta is szívesen beszél a tudományról. Amikor 1989-ben a fizikai Nobel-díj titkára lett, sok újságírói kérdésre is felelnie kellett, és – bár kollégái gyakran arra biztatták, inkább zárkózzon el – amennyire a szabályzat megengedte, a 15 év során, amíg ezen a poszton volt, mindig készségesen a nagyközönség rendelkezésére állt.
A múzeumban is észrevették kommunikációs képességeit, és iskolákba, társadalmi szervezetekhez küldték, ahol Nobelről beszélt. Közel kétszáz különböző előadást tartott, és sokszor volt rádió- és tévéműsorok szereplője, sőt vezetője is. A múzeum után a Nobel-díjasok 1951 óta évente a dél-németországi Lindauban tartott találkozóját szervező társaságnál töltött hat évet. Itt a tudósok ottani előadásairól készült hanganyagokat segített összerendezni.
 |
Anders Barany, a Nobel Múzeum egykori igazgatóhelyettese
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A nyolcszáz archív felvételből, köztük a 350 videoanyagból az ő tudományos szerkesztői irányításával készítettek többféle szempontú, tematikai válogatást, kommentálva is az interneten szabadon hozzáférhető felvételeket. Ám mivel ma már romlik a hallása, és a felvételeket egyre nehezebben érti, elküldte felmondólevelét. Most megy – mint mondja, másodszor – nyugdíjba.
A fizikai Nobel-díj bizottságnál eközben a titkárságot 2004-ben felcserélte a rendes tagságra. Addig is ott ült a vitákon, attól kezdve azonban már szavazhatott is. Legszívesebben első titkári évének díjkiosztására emlékszik vissza, akkor ugyanis saját szakterületén, atomfizikából adták az elismerést.
A legnagyobb bonyodalmak viszont a két évvel ezelőtti fizikai Nobel-díjjal kapcsolatban támadtak.
A szabályzat a kémiai és fizikai díjnál nemcsak egyes személyek kitüntetésére ad lehetőséget, hanem – ahogy a Nobel-békedíj esetében – szervezetek, így teljes laboratóriumok, kutatócsoportok elismerésére is, ha ezek az eredmények elérésében alapvető szerepet játszottak.
A Nobel Múzeum megnyitásakor például az első látogató egy ENSZ-katona volt, aki büszkén hozta miniatűr Nobel-érmét. Pár évvel az 1988-as díjkiosztó után ugyanis, amikor a békefenntartók kapták az elismerést, a szervezet minden tagjának adtak ilyen pici érméket. – Jöttem megnézni a múzeumomat – mondta.
A Higgs-bozon észlelésén a genfi CERN-ben két csoport is dolgozott az óriási részecskegyorsító két óriási detektoránál. Mindketten alapvető részesei voltak a felfedezésnek, így Barany professzor úgy gondolta, itt az ideje, hogy kihasználják a meglévő lehetőséget. Akár úgy, hogy a CERN kapja a díjat, akár úgy, hogy a két csoport. A vitában, amely igencsak elhúzódott, azonban alulmaradt, s mint köztudott, két tudóst díjaztak, Peter Higgst és Francois Englertet, bár az indoklásban végül megemlítették a két detektor kutatócsoportjait is.
A díj kihirdetésére már egy órája vártak a média képviselői, bár a Svéd Királyi Akadémián nem volt szokás az újságírókat ennyire megvárakoztatni. Anders Barany mégis úgy vélte, ne ez legyen a szempont, hanem az, hogy a bizottság minden tagja értsen egyet. Aznap délután aztán a Svéd Rádió riportere egy műsorban rákérdezett, igazságos volt-e a döntés, miszerint nem a kutatócsoportoknak adták a díjat. Erre a professzor azt felelte:
természetesen nem!
Ez óriási botrányt keltett. Az akadémia a vezetőség elé citálta, és ki akarta rúgatni a „titkot megszellőztető" tudóst. Csakhogy a Nobel-bizottság szabályai ezt nem teszik lehetővé. Ezért, mint Barany professzor lapunknak elmondta, nekiláttak a szabályzat megváltoztatásának, hogy a bizalmat vesztett tagot el lehessen távolítani a bizottságból. Ha ez megtörténik, mint közölte, önként fog távozni, elsőként a díj történetében. Az azonban tény, hogy az elismerést kiváltó eredményben fontos szerepet játszó laboratóriumok már az idei Nobel-díjak indoklásában is szerepelnek.
– Úgy tűnik, mégis megértették, hogy a piramis alján lévőknek is kell valamit adni a dicsőségből
– jegyzi meg Anders Barany, aki Budapesten meglátogatta egy másik magyar származású, Stockholmban élt Nobel-díjas, Hevesy György sírját. Részben ugyanis neki köszönhető, hogy a Freiburgban elhunyt tudós Budapesten van eltemetve.
A Nobel Múzeum megnyitásának előkészítésekor igyekeztek felkutatni a díjazottak még élő rokonait. Barany professzor Stockholmban lelt rá Ingrid Hevesyre, a tudós lányára, aki később felhívta, és megkérdezte, tudna-e abban segíteni, hogy a Freiburgban lévő hamvakat Budapestre lehessen szállítani. A német városban ugyanis rendszeresen nagy összeget kellett fizetni a sír megújításáért. Barany professzor összehozta Marx Györggyel, aki nemcsak azt intézte el, hogy a Nobel-díjas vegyészt 2001-ben itthon ünnepélyesen újratemessék, hanem a vele egy sírban lévő felesége és testvére hamvait is Magyarországra hozták.
A stockholmi vendég a Nemzeti Sírkertben aztán egy másik nagy tudós sírjához is ellátogatott. Szilárd Leóéhoz, jóllehet itt csak a hamvak fele található. (Az 1964-ben elhunyt Szilárd végrendeletében kikötötte, hogy hamvait egy színes léggömbről szórják szét. Özvegye azonban megtartotta a hamvakat, s bár kérték Magyarországról, ezek felének hazahozatalára csak később került sor. A hamvak a feleség 1981-es halála után sokáig egy krematórium elhagyatott pultján hevertek, s csak 1998-ban kerültek haza. Az Amerikában maradt hamvakból egy pici részt a késői leszármazottak egy légiposta-borítékban végül egy színes léggömbbel az Atlanti-óceán fölé eresztettek.)
Anders Barany épp december tizedikén járt Budapesten. Ekkor adják át Stockholmban a Nobel-díjakat. Kevés olyan év volt, amikor a professzor távol maradt az átadással járó ünnepségektől. Egyszer Oslóban volt a Nobel-békedíj átadásán, mivel a Nobel Alapítvány elnökét ugyanakkor meghívtak a milánói Scala újramegnyitására, és inkább az utóbbit választotta, ezért Baranynak Oslóban őt kellett helyettesítenie. Mostanában azonban az alapítvány egy új Nobel-házra gyűjt, ahová a múzeum is átköltözik majd. Ez azonban sokba kerül, és különböző pénzgyűjtő akciókat találtak ki – így még a bizottsági tagok sem mehetnek automatikusan az ünnepségekre. A szerencsén múlik, ki kap meghívót, és kit húznak ki a listáról. Sőt aki megjelenhet, annak már fizetnie is kell, és egyre többet. Így egyre többen maradnak távol a díszvacsorától.
Idén Anders Barany bekerült a kalapba, meghívták. Mégis Budapestet választotta.
