A magyar őstörténet iránti általános érdeklődés, valamint a tudományosan megalapozott szemlélet erősítésének szándéka együttesen járult hozzá, hogy 2012 elején az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontban az intézmény munkatársaiból, valamint számos hazai egyetemi és múzeumi kutatóhelyről felkért külső szakértőkből megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport (MŐT).

A nyelvészeket, történészeket, régészeket, néprajzkutatókat, népzenekutatókat, antropológusokat és genetikusokat tömörítő, rendszeresen együttműködő kutatók munkáját azóta Vásáry István akadémikus vezeti. Ez egy hálózatszerűen felépülő, lényegében virtuális csoport, hat állandó munkatárson kívül túlnyomórészt a csoporthoz alkalmilag egy-egy konkrét feladat elvégzésére kapcsolódó tagokból áll, akik különböző diszciplínák művelőjeként az adott téma szakértői.

Tervezte: Türk Attila, rajzolta: Nagy Béla

A magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalán talált régészeti leletek feldolgozása nyomán a kutatók egy új teóriát is megfogalmaztak. Eszerint a korábban széles körben elfogadottnak tartott évszázadok helyett csupán öt-hat évtized alatt érhettek el a magyarok az Urál vidékétől a Kárpátokig. „Az új hipotézis elveti azt a múlt század harmincas éveiben kidolgozott elméletet, amely az 5. századi nagy sztyeppei népmozgásban részt vevő, a Kaukázust érintve a délorosz puszták felé vándorló onogurokat a magyarokkal azonosította” – emelte ki Vásáry István. Az, hogy az onogur elnevezés (a latin Hungarus stb.) mikortól alkalmazható a magyar törzsekre, egyelőre nem világos, de az biztosnak tűnik, hogy évszázadokkal későbbre datálható a korábban feltételezettnél.

Vásáry István szerint a régészetet a múlt fehér foltjainak feltárásában a természettudományok is segíthetik. Gyors és látványos eredmények azonban ettől sem várhatók. „Nehéz kérdés például annak eldöntése, hogy egy genetikai vizsgálatban mit mivel hasonlítunk össze. Egy honfoglalás kori sírban talált leletet például hiába vetünk össze egy ma a Kárpát-medencében élő ember genetikai mintájával, mert amit magyar népnek nevezünk, az az elmúlt ezer év etnikai keveredésének eredményeként alakult ki.”

A magyar őstörténet-kutatásról szólva a MŐT vezetője a szemléletváltás szükségességét hangsúlyozta. „Etnocentrikus szemlélet helyett egy-egy térségre kell összpontosítani”. Ezáltal – például a kelet-európai térséggel kapcsolatos kutatásokkal – erősíthető a magyar régészet és történettudomány nemzetközi beágyazottsága, és így lehet felkelteni az érdeklődést a magyar szempontból fontos, de mások számára kevéssé jelentősnek tűnő témák iránt is.