Az európai gólyák jobban teljesítenek, a magyarokat mi nem hagyjuk

A magyarországi gólyák elterjedésének súlypontja megváltozott, mert a Dunántúlon, az Északi-középhegységben, az erdősített és a nagyrészt felszántott sík vidékeken csökken az állomány, az Alföld többi részén viszont nő.

A 2014/2015. évi 7. Nemzetközi Fehérgólya-felmérési Akció keretében 2014-ben került sor a 13. hazai „gólyanépszámlálásra", melynek idei adatokkal kiegészített eredményeit a napokban hozta nyilvánosságra a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

Az MME által szervezett cenzus során 8574 fészket és 2272 üres, fészekanyag nélküli gólyafészek-magasítót találtak az adatgyűjtésben részt vevő természetvédők. Ennek alapján az ország 2014. évi gólyaállománya 4950 fészkelőpárra volt tehető. A lakott fészkek 40 százaléka az ország északkeleti megyéiben, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Hajdú-Biharban található. A legkevesebb gólya Komárom-Esztergom, Nógrád és Heves megyében él.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

A fészkek 88,2 százaléka villanyoszlopra épült. Épületen 9,7 százaléknyi gólya fészkel, a fennmaradó 1,5 százaléknyi gólya pedig fára és egyéb helyekre települt. Megállni látszik a fészkek villanyoszlopra költözése, ami az első észlelés (1968) óta folyamatosan nőtt. A hagyományos kéményre épült fészkek számát már meghaladta a kazánkémények népszerűsége, és egyre több fészek található víztornyon.

Idén a tavalyinál 10 százalékkal kevesebb pár foglalt fészket, és az átlagos fiókaszám is csak 2,2 körül volt, ami jelzi a stabilnak tűnő állomány sérülékenységét. Hasonló ingadozást tapasztaltak már a szakemberek korábban is: a gyengébb eredmény oka a tavaszi vonulás során tapasztalt kedvezőtlen időjárás, és a kis fiókák megfázását, pusztulását okozó kora nyári esőzés lehet.

Hosszú távon is aggasztó ugyanakkor, hogy a faj fő táplálkozóhelyéül szolgáló, hazánk egyik legértékesebb élőhelytípusát jelentő gyepek kiterjedése 1941 óta harmadával, félmillió hektárral, a szántóké pedig közel egymillió hektárral csökkent. Ugyanakkor a fehér gólyák által elkerült erdős területek nagysága ebben az időszakban megkétszereződött, egymillióról mintegy kétmillió hektárra emelkedett, és a szakmapolitikai célkitűzések között a további erdősítés szerepel. Ugyancsak megduplázódott a beépített területek nagysága. Vagyis a földhasználat az ország egyharmadán a faj számára kedvezőtlen irányba változott.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

A gólyákat fenyegető másik kedvezőtlen változás a vízgazdálkodás alakulása. Az évtizedekkel ezelőtt kizárólag belvíz-elvezetési céllal létrehozott sík vidéki csatornarendszerek üzemeltetése általában mellőzi a vízmegőrzési célokat, de magukon a csatornákon is igen kevés a vízvisszatartásra alkalmas létesítmény és a vízmegőrzésre alkalmas terület. A vizes élőhelyek leromlása és a szárazodás nemcsak a természetes és természetközeli gyepek állapotát rontja, csökkentve ezzel a gólyák és más vízközeli fajok életesélyeit, de a mezőgazdaságban is termésmennyiség-csökkenést okozhat – hangsúlyozzák a madártani szakemberek.