Az embertől jobban félnek, mint egy atomkatasztrófától

Mivel a katasztrófát megelőző időszakból nincsenek adatok, nem lehet tudni, mekkora veszteséget szenvedett a helyi vadállomány, ahogy azt sem, hogy a mostani populáció eléri-e vagy esetleg meghaladja a korábbit.

Vaddisznók vonulnak az erdőben a sugárveszélyes övezetben Vasily Fedosenko / Reuters

Viszonyítási alapnak a fehérorosz nemzeti parkokat használták, és a méréseik alapján Csernobil környékén olyan gazdag az élővilág, mint a szomszéd ország nemzeti parkjaiban. A vaddisznók, szarvasok és a kiugróan sok farkas mellett megjelent a barna medve és hiúz is, amit korábban évtizedekig nem láttak errefelé.

Hinton leszögezte, hogy nem az egyes egyedeket vizsgálták. Nem tudják tehát, hogy a sugárzásnak milyen hatása volt az állatok egészségére, vagy okozott-e mutációkat. Arra koncentráltak csak, hogy mekkora a populáció, vagyis hogy mennyi állat él a területen,

az a tény pedig, hogy a farkasok száma hétszerese az ország hasonló területén található állománynak, arra enged következtetni, hogy az ökoszisztéma egészséges.

Ha a csúcsragadozók száma nagy, az azt jelenti, hogy a zsákmányukat képező állatokból sincs hiány, illetve, hogy azok is egészségesek, le egészen a tápláléklánc alján található rovarokig, vagy a növényekig. Ellenkező esetben ugyanis elpusztulnának az őket elfogyasztó állatok is.

Farkasok a reggeli ködben a sugárszennyezett zónában. A környéken hétszer annyian élnek, mint egy nemzeti parkban Vasily Fedosenko / Reuters

Hinton és társai kutatása azt mutatja, hogy a környéken harminc éve tapasztalható radioaktív sugárzás hatása nem olyan káros az ökoszisztémára, mint önmagában az emberi jelenlét. Mióta az utóbbi megszűnt, a természet regenerálódott.