Az alapvetően új rákellenes irányzat a szervezet saját immunrendszere segítségével igyekszik elpusztítani a daganatot. Bizonyos mellráktípusok és vérképzőszervi daganatok esetében már nálunk is sikerrel alkalmazzák az úgynevezett antitest-terápiát. Számos daganat sejtjeiben található olyan egyedi vagy a szervezetben csak elvétve előforduló fehérje, melyet a betegnek injekció formájában beadott antitestek felismernek és mintegy tálcán felkínálnak az immunrendszer ölősejtjeinek.
Napjainkra az antitest-terápia e ráktípusok kezelését jóval hatékonyabbá tette, az elvet pedig átvette azóta a gyulladásos betegségek kezelésében a reumatológia és az ideghártya kóros érburjánzásának a gátlásában a szemészet is.
Egy másik irányzat olyan limfocitákat, fehérvérsejteket használ, melyek behatolnak a daganatokba, és megpróbálják elpusztítani a ráksejteket. A kutatók úgy gondolták, ha a daganatból kivonják ezeket az immunsejteket, laboratóriumban felszaporítják, majd nagy mennyiségben visszaadják a beteg szervezetnek, sikerrel vehetik fel a küzdelmet a végzetes betegséggel.
Az Egyesült Államokban végrehajtott klinikai kísérletek a legrosszabb állapotban lévő agyi, máj- és tüdőáttétektől szenvedő, végstádiumú, zömmel bőrrákos betegek bevonásával történtek. A beavatkozás során az elsődleges tumor eltávolítása és a felszaporított ölősejtek beadása után tíz páciensből 7-8-nak a szervezete reagált a kezelésre, és 20-30 százalékuk gyógyulni kezdett.
A következő lépés az volt, hogy célzott genetikai átalakítással a kutatók laboratóriumban formáltak olyan mesterséges ölősejteket, amelyek még hatékonyabban tudják felvenni a harcot a daganattal. Ezek a dizájner T-sejtek azért jelentenek forradalmi újítást, mert a ráksejteket meg tudják különböztetni a szervezet egészséges sejtjeitől, és rájuk célzott hatást fejtenek ki. Ezt a kutatást ismerte el a Science – magyarázza Szöőr Árpád, aki hozzáteszi, ma még nem dőlt el, a két terápiás irány közül melyik lesz a nyerő, de valószínűleg a daganat típusától függően alkalmazzák majd az egyiket vagy a másikat.
Érdekes ráadásul, hogy az állatkísérletek során, amikor azokba az egerekbe, amelyeknél az első kezelésre eltűnt a daganat, egy év múlva a ráksejteket visszaoltották, a tumor már nem fejlődött ki újra, vagyis működésbe lépett egyfajta immunmemória.
Mivel ez a terápia főként olyan rákok ellen hatékony, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak daganatra specifikus fehérjéket, ezért a kutatók most minden rákféleségnél DNS-és fehérjeszintre lebontva keresik ezeket a terápiás célpontnak használ ható daganatspecifikus anyagokat, antigéneket. Csupán néhány éves történetről van szó, mely az első, 2006-os ilyen tárgyú közlemény megjelenése óta alapvetően megosztja az orvoskutatást. Amerikában mindenáron gyógyítani akarnak, és Washingtonban, Philadelphiában és Houstonban – az itteni egyetemen évi 150 beteggel három helyen is – máris belevágtak a klinikai kísérletekbe. Az egyik houstoni kórházban, ahol Szöőr Árpád is járt, ráadásul gyermekkori daganatokat próbálnak kezelni évi 45 millió dollárból a legmodernebb eszközökkel. Európa ezzel szemben óvatos. Inkább a még nem teljesen feltérképezett elméleti alapokat kutatják, nagyon kevés klinikai vizsgálattal.
Földrészünk orvosainak elővigyázatossága részben megalapozott, hiszen az egyik amerikai kutatócsoport belebukott az egyik, hagyományos kezelésekre nem reagáló páciens halálába, amelyet a sejtek beadását követően kialakult viharos és megállíthatatlan immunválasz okozott. Az is ritkán hangzik el a sikerek méltatásakor, hogy a terápia nagyon agresszív, a betegek nagy megpróbáltatásokon mennek át. Igaz, a többség túléli ezt az időszakot, és többen végleg meggyógyulnak vagy hosszú időre daganatmentessé válnak.
Debrecenben egy német együttműködés keretében lezajlott kísérlet során hat egeret oltottak be az antitestalapú terápiának ellenálló emlőtumorsejtekkel. Az egerek fele ezután antitest-terápiát kapott, ám a várakozásnak megfelelően a 11 kifejlődött daganat mindegyike tovább nőtt. A másik három egeret az itthon előállított, genetikailag átalakított ölősejtekkel kezelték, és a 11 daganat mindegyikének mérete csökkenni kezdett, közülük hét tumor teljesen eltűnt, és a kezelésbe belefogyott állatok túlélték a megfigyelési időszakot is – számolt be az eredményről lapunknak Szöőr Árpád.
A tavaly Jedlik Ányos-ösztöndíjat kapott fiatal kutató – Vereb György professzor témavezetésével – most növelni szeretné a kísérletben részt vevő állatok egyedszámát és vizsgálni a mellékhatások elkerülésének lehetőségeit. Ilyen kísérleteket Európában is csak kevés helyen végeznek, ezért jelentős eredmény a hazai próbálkozás, melyből a jövőben talán klinikai gyakorlattá váló sikeres rákgyógyítás válhat.
