Augusztus 19-én egy törvénytervezet került fel a Kormány.hu-ra, és ahogy az utóbbi években megszokhattuk, nem sok időt biztosítottak annak véleményezésére: a határidő szeptember elseje. Mire a Napi.hu kiszúrta a szöveget, a határidő szinte le is járt. A négymilliárd forintból kiépülő rendszert egy ötvenfős új állami szervezet működtetné 2016 januárjától. A dokumentum szerint az intézkedés nem járul hozzá az ország versenyképességének javításához – mégis létrehozzák.

Előbb-utóbb minden polgár arcképét rögzítik az okmányirodákban Balázs Attila / MTI

A cél a teljes népességre kiterjedő biometrikus arcképnyilvántartás felépítése. Azaz születik egy központi bázis, amely valamennyiünk portréját tárolja. A rendszert kezelő munkatársakat – az elemzők antropológiai ismeretekkel is rendelkeznek majd – az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetekkel szorosan együttműködve választják ki a tervek szerint.

Lassan minden magyar polgár az adatbázisba kerül, hiszen előbb-utóbb mindenki beül egy kormányablaknál vagy okmányirodánál kialakított „Photoshop” munkaállomás kamerája elé valamilyen fényképes igazolvány megszerzése érdekében. Az itt készített arcképet kapcsolati kóddal látják el, majd átadják a nyilvántartás részére. Az ígéretek szerint a kapcsolati kódot az adott arcképhez rendelten tárolják, nem pedig az érintett személyéhez kötötten, azaz nem képződik úgynevezett személyi mappa.

Az adatgyűjtést a nemzetközi okmányhamisítással, a bűnüldözéssel, az ismeretlen holttestek azonosításával és a politikusok, védett személyek biztonságával is indokolják. Arra viszont nehezen találni indokot, hogy miért biztosítanak az adatbázishoz hozzáférést szinte bármelyik állami szervezetnek. Személyvédelemre való hivatkozással kérhet például adatokat a parlament elnökének biztonságáért felelős Országgyűlési Őrség, de hozzáférne az adatbázishoz a rendőrség, a titkosszolgálat, a büntetés-végrehajtás, a terrorelhárítás és az adóhatóság.

A képeket elérhetik az igazolványokat kiállító közigazgatási szervek is. A koncepció azonnal vita tárgyává vált az interneten, és nemigen találni olyan hozzászólást, amely támogatná ezt az elképzelést. A személyiségi jogok védelmén túl olyan érvek is felmerültek, hogy a jelenlegi arcfelismerő szoftverek nem alkalmasak a személyek azonosítására – miközben hamar eljön az idő, amikor valóban hatékonyan működnek majd ezek a rendszerek –, illetve a kormányablakoknál készült arcképek minőségét sem tartják sokan alkalmasnak az azonosításra. Igaz, a kamerák minőségének javításával ez a hiányosság is megszüntethető.

A kormányzati „Nagy Testvér” kiépítése nem áll meg az állami arcképcsarnok létrehozásával. A telefonbeszélgetések és az adatforgalom monitorozását is kiterjesztik: ennek érdekében speciális csatlakozási pontokat kell kialakítaniuk a szolgáltatóknak. Az egymillió előfizetővel rendelkező szolgáltatóknak az előfizetők 0,1 százalékának online lehallgatására, követésére kell alkalmassá tenni a hálózatukat – de minimum 3000 embert kell elérni.

Mivel hazánkban a mobil-előfizetések száma a 12 millióhoz közelít – a vezetékeseké pedig a négymilliót súrolja alulról –, egyszerre elvileg akár több tízezer embert is lehallgathatnak a szolgálatok. A Nagy Testvér nem aprózza el a megfigyelést.