A szerzők visszafelé indultak el a felfedezőúton: olyan embereket kerestek, akiknél a kutatást megelőző időszakban diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot, majd elkezdték feldolgozni az érintettek anonimizált internetes keresési adatait, méghozzá a diagnózis előtti időből. A hasnyálmirigyrák a nehezen kezelhető ráktípusok közé tartozik, amelynél leginkább a korai felismerés ad esélyt a túlélésre, ezért itt az internet segítségével történő kockázatelemzésnek és észlelésnek kimagasló jelentősége lehet. A kutatók azt találták, hogy nagyjából a betegek 5-15 százaléka azonosítható ezzel a módszerrel a hivatalos diagnózis előtti fázisban.
|
Beírjuk, mi a panasz
Thinkstock |
Hogy nemcsak valamiféle vajákolás, hanem technológiai alapú, valós segítséget nyújtó eljárás is lehet a felfedezésből, azt nemcsak a kutatásban részt vevő intézmények rangja sugallja, hanem maga a metódus is. A hasnyálmirigyrák egy belső elválasztású mirigyet támad meg, amiből akár az is következhetne, hogy a betegek viselkedése megváltozik, és ez internetes kereséseikben is visszatükröződik. A valóságban azonban a módszer közelebb áll az öndiagnosztikához: a páciensek olyan testi tünetekre, kisebb elváltozásokra kezdenek rákeresni, amelyek egyenként nem feltétlenül utalnának komolyabb betegségre, egy bizonyos koncentráció fölött azonban már egyértelmű összefüggésbe hozhatóak a daganattal.
Nem az ijesztgetés, hanem az ismeretterjesztés szándékával érdemes néhányat megemlíteni: sárguló bőr, laza széklet, megnagyobbodott epehólyag, sötét vizelet, hirtelen súlyvesztés, ízérzési zavarok, haspuffadás vagy -nyomás, hasi fájdalom, székrekedés, étvágytalanság – külön-külön egyik sem ijesztő, de ha túl sok van belőlük és esetleg más kockázati tényezőkkel is társulnak (hasnyálmirigy-gyulladás, alkoholizmus stb.), akkor mégis jelezhetik a bajt.
A módszer egyik legelőnyösebb tulajdonsága, hogy pozitív irányban alig téved: nem mutat ki minden esetet, de nem is ijesztgethet fölöslegesen senkit.
