A lombikbébik atyja kapta az orvosi Nobel-díjat
Az illetékes bizottság indoklása szerint a brit kutató munkája vezetett el az első "lombikbébi" megszületéséhez. A 85 éves Edwards a legmagasabb orvostudományi elismeréssel 10 millió svéd koronát (mintegy 300 millió forintot) is kap.
"Eredményei tették lehetővé a terméketlenség kezelését, amely orvosi állapot az emberiség jelentős részét, az összes pár több mint 10 százalékát érinti világszerte" - áll az intézet közleményében.
Az első lombikbébi 1978-as megszületése óta az Edwards és a néhai Patrick Steptoe által kidolgozott technikáknak köszönhetően mintegy négymillió gyerek született világszerte. Az egyházak, a kormányok és a média egyes képviselőinek ellenzése, valamint a tudományos életbeli kollégák szkepticizmusa dacára haladt előre tevékenységével a kutatópáros.
1968-ban Edwards és Steptoe módszereket dolgozott ki arra, miként lehet a testen kívül megtermékenyíteni a petesejtet. A Cambridge-i Egyetemen tevékenykedve 1972-ben kezdtek el embriókat visszaültetni terméketlen anyák méhébe. Számos terhesség azonban spontán abortusszal zárult, mint később rájöttek, a megfelelő hormonkezelés hiányosságai miatt.
1977-ben új eljárást próbáltak ki, amelyben nem alkalmaztak hormonkezelést, ehelyett a pontos időzítésre alapozták a módszert. A következő évben, július 25-én megszületett Louise Brown, az első lombikbébi.
Edwards és Steptoe 1980-ban Cambridge-ben megalapította az első termékenységi, IVF-klinikát. Hamarosan lombikbabák ezrei születtek Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és a világ számos országában.
Edwards szóvivője közölte, a tudós most túl beteg ahhoz, hogy nyilatkozzon, és eddigi életében is többnyire kerülte a reflektorfényt.
A kitüntetett 2001-ben megkapta a Lasker-díjat a klinikai orvosi kutatások területén. A kitüntetést hagyományosan a Nobel-díj előszobájának tekintik.
Az elmúlt 10 év díjazottjai
2000 - A svéd Arvid Carlsson, az amerikai Paul Greengard és Eric Kandel a jeltovábbítás az idegrendszerben témájú kutatásaiért.
2001 - Az amerikai Leland H. Hartwell, a brit Timothy Hunt és Paul M. Nurse a sejtosztódással kapcsolatos úttörő felfedezéseiért.
2002 - A brit Sydney Brenner és John E. Sulston, valamint az amerikai H. Robert Horvitz a szervfejlődés génszabályozása és a programozott sejthalál kutatásában elért eredményeiért.
2003 - Az amerikai Paul C. Lauterbur és a brit Peter Mansfield, a mágneses rezonancia elvét hasznosító tomográfia fejlesztését célzó munkásságáért.
2004 - Az amerikai Richard Axel és Linda B. Buck az emberi szaglószervekkel és a szaglórendszer szervezetével kapcsolatos kutatásaikért.
2005 - Az ausztrál Barry J. Marshall és J. Robin Warren a gyomorhurutot és fekélyt okozó baktérium felfedezéséért.
2006 - Az amerikai Andrew Z. Fire és Craig C. Mello, akik felfedezték a genetikai információáramlás ellenőrzésének mechanizmusát.
2007 - Az amerikai Mario Capecchi és Oliver Smithies, illetve a brit Martin Evans az őssejtkutatás terén elért eredményeiért.
2008 - A német Harald zur Hausen a méhnyak-rákot okozó vírusok (papillomavírus), valamint a francia Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier a HIV-vírus (az AIDS vírusa) 1983-as felfedezéséért.
2009 - Az amerikai Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak, akik felfedezték, hogyan másolódnak a kromoszómák és milyen folyamat védi őket a töredezéstől. Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez.
Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 101. alkalommal ítélték oda, 38 alkalommal kapta egy kitüntetett, 31 alkalommal két és 32 alkalommal három tudós megosztva. Az összesen 196 kitüntetettből 10 a nő, közülük csak egyetlenegy, Barbara McClintock vehette át 1983-ban egyedül a díjat. Az eddigi legfiatalabb kitüntetett a 32 éves Frederick G. Banting volt 1923-ban, a legidősebb Peyton Rous, aki 87 éves volt, amikor 1966-ban neki ítélték a díjat. A legidősebb élő orvosi Nobel-díjas az olasz Rita Levi-Montalcini, aki tavaly ünnepelte századik születésnapját.
A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díj eddigi magyar vagy magyar származású kitüntetettjei között volt Bárány Róbert (1876-1936), aki Svédországban élt, és 1914-ben kapta a díjat "a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért". 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kapta a kitüntetést "a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában"; ő az egyetlen olyan magyar, aki Magyarországon folytatott kutatásaival érdemelte ki a Nobel-díjat. Az Amerikában letelepedett Békésy György (Georg von Békésy) (1899-1972) "a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért" 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.
