A Nefertiti-ről készült CT-felvételek

Ludwig Borchardt 1907 és 1914 között folytatott feltárásokat az egyiptomi Amarnában, Nefertiti és férje, Ehnaton fáraó fővárosában. Borchardt ekkor találta meg a csodálatos, eddig mintegy 3400 évesnek ismert mellszobrot, amit egy ideig kairói lakásának nappalijában tartott, majd Berlinbe vitetett. Ám a svájci művészettörténész szerint valójában semmi sem így történt.

Borchardt számos leletet talált Nefertitivel kapcsolatban, például megtalálta egyik gyönyörű nyakékét is. Ezekből egyre inkább kirajzolódott számára a csodaszép nő képe. Végül is szerette volna olyannak látni, amilyennek a képzeletében élt, s ezért megkérte Gerardt Markst, alkossa meg a királyné portréját méghozzá úgy, hogy a nyakában viseli az általa megtalált nyakéket. Stierlin szerint Borchardtnak ez kiváló lehetőség volt arra, hogy megállapítsa, a lelőhelyen előkerült színpigmentek több ezer év után is használhatók-e még. Utasította hát Markst, hogy az előkerült pigmentekkel színezze a szobrot.

Stierlin hangsúlyozza, a szobor eredetileg nem a csalás szándékával készült, Borchardt csak szerette volna megmutatni, milyen gyönyörű volt a királyné, és kipróbálni, hogy a pigmentekkel lehet-e még festeni, ám 1912. december 6-án egy német előkelőség látogatta meg a lelőhelyet, s megcsodálta a szobrot, amelyet valódinak vélt. Borchardt pedig – Stierlin szerint – nem akarta „kinevettetni” előkelő vendégét ostobasága miatt.

A büszt talán hamisítvány, de nyakék biztosan valódi
Stierlin gyanakvását először az keltette fel, hogy hiányzik a büszt bal szeme és nyilvánvalóan nem is volt eredetileg sem. „Ez az ókori egyiptomiak számára teljesen elfogadhatatlan ábrázolás, mivel úgy vélték, hogy a művészek által készített képmásaik azonosak saját magukkal" – mondta el Stierlin. Miért ábrázoltatta volna magát a királyné így megcsonkítva. Furcsa volt az is, hogy a szobor egyes részeit a XIX. században bevett szobrászati eljárások szerint dolgozták ki, amelyeket azonban az ókori egyiptomiak nem alkalmaztak. Az arcot pedig tipikusan a XX. század eleji modernista Art Nouveau stílusában festették ki.

A szobor pontos korát eddig sem tudták megállapítani, mivel kőből készült, amit gipsszel vontak be. "A gipszen lévő pigmentek korát lehetett meghatározni és azok valóban ősiek" – ismerte el a történész. Stierlin elmondta, minél mélyebbre ásott a szobor múltjában, annál több furcsaságot talált. Például sehol nem találni nyomát a szobor előkerülésének. A legkorábbi tudományos beszámoló csak 1923-ban jelent meg, 11 évvel a felfedezés után. Az ókori Egyiptom a XX. század eleji Európa számára a csodálat tárgya volt. Ekkor tombolt a kontinensen az Egyiptománia. A sajtó lelkesen vetette magát minden egyiptomi felfedezésre. A szoborról miért hallgattak? Ráadásául a korabeli régészeti felügyelők sem említik a felfedezést, akik pedig ellenőrizték az ásatásokat. Borchardt, aki kitűnő régész volt, miért nem készített pontos feljegyzéseket a büsztről a felfedezés után, holott minden tárgyat gondosan dokumentálni kell. „Mert tudta, hogy hamisítvány” – állítja határozottan Stierlin, aki most könyvben foglalta össze kutatási eredményeit.

Különös, hogy szintén nemrégiben jelentetett meg egy könyvet egy német történész, Edrogan Ercivan, aki szintén azt állítja, hogy a büszt nem 3400 éves, hanem 1912-ben készült, sőt azt is tudni véli, hogy Borchardt felesége állt hozzá modellt.

Nefertiti szobra előkerülésekor 1912. december 6-án
Ám nemrégiben a berlini Charite Kórházban CT-vizsgálatot végeztek a szobron és megállapították, hogy több mint 3000 éves. A vizsgálat során kiderült az is, hogy a szobor egy másik alkotást fed el, amelyik néhány ponton eltér a végső változattól. De Stierlin szerint ez csak a színpigmentek kora, a CT-vel csak azok korát tudják meghatározni.

Zahi Hawass, egyiptomi Régészeti Főfelügyelő tömören csak annyit válaszolt az őt faggató újságíróknak: "Stierlin nem történész, hanem eszelős". Hawass szerint a szobrot valóban nem hagyományos ókori egyiptomi stílusban készítették, de ez jellemző az egész Amarna-korra, amely éppen reformjairól vált híressé. Ehnaton és felesége, Nefertiti nemcsak a régi isteneket taszították le trónjukról, de megreformálták a művészi ábrázolásmódot is.

A hiányzó szem Hawass szerint az utókor rongálásából származhat. "A királyi szobrász, Tohtmosz a mellszobrot két szemmel készítette, de a fejet utóbb megrongálták” – nyilatkozta a főfelügyelő. Tény, hogy Ehnaton halála után a reformátor fáraó nyomait is igyekeztek mindenhonnan kitörölni. Ábrázolásait a kövekből kikaparták, még a királyi pár nevét is eltüntették, amit lehetett, összetörtek. A régészeti felügyelők pedig nem jártak az amarnai lelőhelyen, ezért nem említették a szobor előkerülését.

Hawass úgy véli, valóban alaposan meg kellene vizsgálni a szobrot, amit meg is tesznek – mihelyt a németek végre visszaszolgáltatják az egyiptomiak jogos tulajdonát, amit egyébként 1924-óta követelnek vissza.

Kapcsolódó cikkek: Megtalálták a "hiányzó" egyiptomi piramist | A britek a kopt pápát ellenőrizték - Kairó brit diplomatákon törleszt | Ókori egyiptomi várost tárt fel Cipruson Vörös Győző csapata | Sivatagi furcsa pár | Egyiptomi határőrök palesztin csempészek ellen