A nanotudományi központ és a fotonikai laboratórium kutatóit irányító szakember az összes eddigi (LCD, LED, CRT) képernyő törékenységével és merevségével ellentétben a színét változtató polip bőréhez hasonló kijelzőt képzelt el, melyhez nem kell külső fényforrás, szűrő és üveglap. A Nature Communications mostani számában közölt eredmény szerint a nanoszerkezetű ultravékony kijelző feszültség hatására megváltoztatja színét, amihez nem szükséges külső fény, viszont a környező fényt képes visszatükrözni.

A fém nanokristályos réteg felett elhelyezett folyékony kristályokból álló réteg mindössze néhány mikron „vastag”, ami összehasonlítva a százmikronnyi hajszállal, igazi műszaki csúcsteljesítmény. Az anyag mikroszkopikus tojástartó kartondobozhoz hasonlítható, mely bizonyos hullámhosszúságú fény elnyelése közben egy másikat kisugároz.

– Miért kellene ötvenféle nadrágot vennem, ha egyetlenegynek is képes leszek gombnyomásra megváltoztathatni a színét? – mondja Chanda, aki szerint az újfajta kijelző nagy felületeket is olcsón képes lesz beborítani.