Szlávik János, a Szent László Kórház főorvosa szerint gyakran fordul elő, hogy az orvosok nem ismerik fel a HIV-fertőzést, mivel nem nagyon találkoznak ilyen esettel a hétköznapokban. Az infektológus azt mondja, a HIV-ről és az AIDS-ről egyre kevesebb szó esik manapság, a betegség még mindig tabutéma Magyarországon, miközben a fertőzöttek száma nem csökken.
– A számok alapján hajszálpontosan ugyanott tartunk, ahol egy évvel ezelőtt, de érzésem szerint ennél sokkal rosszabb a helyzet. Idén már nyolcan haltak meg a fertőzés nyomán kialakuló AIDS-ben, csaknem annyian, mint tavaly egész évben – jegyzi meg Szlávik. Tavaly ismét 271 új HIV-fertőzöttet regisztráltak Magyarországon, akárcsak az előző évben, így a regisztrált személyek száma 3116-ra növekedett. A főorvos szerint az elmúlt években a vírus megjelent a prostituáltak és az intravénás droghasználók körében is, amire eddig hazánkban nem volt példa.
Emellett a nőknél is körülbelül 10 százalékkal nőt az új fertőzöttek száma. A HIV ugyanakkor továbbra is a homoszexuálisok körében terjed a leginkább.
– Közép-Európában általános tendenciaként az figyelhető meg, hogy kevés a fertőzött, de számuk folyamatosan növekszik. A HIV inkább a homoszexuálisok között van jelen, a prostituáltak és drogosok nem fertőzöttek. Ellenben Romániában rengeteg ember van, aki már a HIV-vel nőtt fel, mert heteroszexuálisok között is terjedt a fertőzés. Ukrajnában pedig a drogosok adták át egymásnak a vírust – magyarázza a főorvos, majd hozzáteszi, egyre kevesebben halnak meg hazánkban és Nyugat-Európában is a fertőzés miatt, aminek oka, hogy szinte minden érintett gyógyszert szed. Magyarországon a HIV-pozitív személyek 92 százaléka szed egy vagy két tablettát naponta, így akár 50-60 évig is elélhet. Ha pedig valaki rendszeresen szedi a gyógyszert, egyáltalán nem fertőz. Külföldön rengeteg párt vizsgáltak meg, ahol az egyik fél HIV-pozitív. Senki sem fertőzte meg a másikat.
Szlávik úgy látja, hogy az orvostudomány tíz-tizenöt éven belül juthat el arra a szintre, hogy a HIV teljesen gyógyítható legyen. Pácienseit is azzal biztatja, hogy nekik már valószínűleg nem kell életük végéig a HIV-vel élni. Ugyanakkor a fertőzöttek számának növekedése miatt egyáltalán nem optimista. Az Európai Unióban a 16 és 26 év közötti meleg fiatalok körében növekszik a fertőzöttek száma, aminek oka Szlávik szerint, hogy ők egyre felelőtlenebben élik a szexuális életüket. – A nemi betegségek száma robbanásszerűen nő. Rengeteg szifiliszes, vérbajos, tripperes fiatal van. Nemcsak hazánkban, Nyugaton is – vázolja fel a helyzetet.
– Sok olyan embert ismerek, aki gumi nélkül szexel. Fiatalon mindenki lázad, én is azt tettem. Naiv voltam, mert megbíztam egy idegen emberben. Elvakított a szerelem. Idősebben már másként gondolkozik az ember – erősít rá a főorvos által elmondottakra Richárd, akinek a gyógyszerek szedése óta nem volt komolyabb betegsége, az életét ugyanakkor jelentősen megváltoztatta a HIV.
Családja meleg mivolta és az állapota miatt is szégyellni kezdte őt, s bár a középiskolában, ahol tanult, először elfogadóak voltak vele, később megváltozott a helyzet.
– Azt javasolták, legyek inkább magántanuló, amit a szüleim is támogattak, mert így legalább dolgozhattam is, és ők pénzt kaptak tőlem. Úgy laktam otthon, mint egy albérletben. Fizetnem kellett mindent – meséli Richárd, aki szülei ridegsége miatt úgy döntött, otthagy csapot-papot, és a saját lábára ár. Édesanyja és mostohaapja nem tartóztatta: „Fogd a cuccaidat, és menj!". Azóta nem beszél az édesanyjával. Ricsi sokáig élt Németországban, ahol szerinte toleránsabbak az állapotával, mint Magyarországon. Ugyanakkor egyre kevésbé érzi stigmának betegségét, háziorvosa és fogorvosa is elfogadta a helyzetet.
Szlávik is azt tapasztalta, hogy sokat javult a HIV-fertőzöttek megítélése az egészségügyben, noha vidéken még mindig sok orvos diszkriminálja a pácienseket. Egy HIV-pozitív nagymama, Márta a fővárosban is kapott már hideget-meleget. Egy szemfenékvizsgálaton elszólta magát, mire a doktornő felugrott a székéből. Igaz, végül megcsinálta a vizsgálatot.
Márta rácáfol minden sztereotípiára, amelyet a HIV-pozitív személyekről gondolnak. Átlagos, kispolgári életet élt, monogám kapcsolatban fertőződött meg. A ma már nyugdíjazott matematika–fizika szakos tanárnő 2000-ben kapta el a kórt férjétől, aki korábban elhagyta őt és családját, majd Nyugat-Európába utazott. Miután kint nem járt szerencsével, visszakönyörögte magát feleségéhez.
– Néhány évig együtt éltünk úgy, hogy semmi baja nem volt, majd fokozatosan lerobbant. Kilenc hétig volt 40 fokos láza, de az orvosok nem tudták, mi baja. Több kórházban is jártunk – emlékszik vissza Márta, akinek végül eszébe jutott, hogy a Szent László kórházban van egy lázambulancia, ahova elvitte a férje leleteit. Ekkor derült ki, hogy a párja már AIDS-stádiumban van, egy vérvizsgálat pedig igazolta, hogy HIV-pozitív.
Márta dühös volt, de végül férje mellett maradt, ápolta őt. Mint mondta, nem akart később lelkiismeret-furdalással élni. Fél év múlva a férje meghalt, Márta pedig először nagyon kétségbeesett, de az ápolásnak köszönhetően gyorsabban képes volt elfogadni a tényt, hogy HIV-fertőzött lett. Idővel megtanult beszélni is a betegségéről, és megismerkedett más fertőzöttekkel. Állapotáról később az iskolák igazgatói, a tanárkollégái és néhány tanítványának a szülei is tudomást szereztek, ezzel együtt elfogadták őt, a munkahelyén soha nem különböztették meg hátrányosan.
– Nem szeretem, ha áldozatként kezelnek, mert nem vagyok az – hangsúlyozza Márta, aki úgy döntött, történetét másokkal is megosztja, hogy így segítsen rajtuk. Már nyugdíjas, unokái is vannak, de a családi teendői mellett aktivistaként tevékenykedik. – A fiam mondta egyszer, hogy anya, te küldetéstudatot kaptál ettől az állapottól – jegyzi meg. Márta úgy látja, sokat javult a helyzet a HIV-pozitívok megítélésében, de még van hova fejlődni. Az asszony szerint többet kellene beszélni a témáról, s akkor az emberek lassan megértenék, hogy nem kell babonásan rettegni a betegségtől.
– Oktondiság a HIV-fertőzöttektől tartani, ha valaki ismeri az állapotát, akkor gyógyszert szed, és nem fertőz – mondja Szlávik János. A főorvos és Márta szerint is probléma, hogy kevés civil vállal részt a HIV elleni harcban. – Nem létezik közösség, ahol ez téma lehetne, az iskolákban sem foglalkoznak vele. Pedig többet kellene beszélni a HIV-ről – mondják.
A főorvos rámutat arra is, hogy kevesen járnak szűrésre, mivel nincs elég szűrőállomás. Vidéken például egyáltalán nem működnek. De az is gyakori, hogy a rizikócsoportba tartozók félnek elmenni a vizsgálatra. Éppen ezért nehéz megjósolni, mennyi lehet a HIV-fertőzöttek pontos száma Magyarországon.
– Volt egy olyan betegem, aki 8-10 évnyi HIV-fertőzöttség után jött hozzám, hogy baj van. Életében nem volt szűrésen. Most AIDS-stádiumban van – meséli Szlávik, aki szerint ezen a tendencián változtatni kell, ha vissza akarjuk szorítani a vírus további terjedését.
