Ezt a szakirodalom a gonosz angol kifejezése (evil) után E-szindrómának nevezi.
Persze pusztán betegségnek vitatható lenne tekinteni az ilyen változást, már csak azért is, mert ez felmentést adhatna a gyilkolásra, illetve receptet a terrorszervezeteknek, hogyan radikalizálhatnak még több fiatalt. Bár kétségtelen, hogy vannak olyan tabletták, amelyektől megszűnnek a gátlások, és a párizsi túlélők szerint a terroristák arca valóban gépiesen érzelemmentes volt. Emellett a patológiás állapotra szavazó szakemberek azt mondják, a tudományos ismeretek birtokában ki lehetne szűrni az ilyesmire hajlamos egyéneket, és ezzel csökkenteni a gonosz eszmék terjedését.
Az E-szindrómát 1997-ben először leíró Itzhak Fried kaliforniai idegsebész ezt olyan kognitív törésre vezette vissza, amikor a döntéshozatalért is felelős fejlettebb homloklebeny nem figyel a primitívebb agyrégiókból jövő jelzésekre, és túlpörög. Idén épp Párizsban rendeztek konferenciát az elmélet újraértelmezésére.
Fried elmélete szerint
normális körülmények között az ember nem ölne. Ha mégis, a fejlettebb agyrégiók írják felül ezt.
Egy párizsi kísérletben Etienne Koechlin az École Normale Supérieure agyszkennere segítségével azt vizsgálta, miként engedelmeskednek emberek olyan parancsoknak, amelyek ellentétben vannak normális viselkedésükkel. Kiderült, ugyan a kísérleti személyek engedelmeskedtek, ám a döntés morális konfliktus esetén több időbe telt. A szkenner pedig a homloklebeny oldalsó és középső részeinek igénybevételét mutatta. Eszerint a szabályok nem az értékeket változtatták meg, csak a viselkedést.
|
Melyik csoporthoz tartozunk?
Reuters |
Ez megerősíti Stanley Milgram hatvanas években végzett, engedelmességet vizsgáló híres kísérletét, mely szerint nagyon nehezen sikerül megtagadni a hatalom utasítását még gyilkosságra való felszólítás esetén is. A University College of London munkatársa, Patrick Haggard publikálás előtt álló agyszkenneres vizsgálata szerint az agresszivitást megkönnyíti, ha a tettes nem érzi magát felelősnek érte. Ann Greybiel pszichiátriai betegeken és egereken végzett vizsgálatai a Massachusetts Institute of Technologyn ugyancsak a magasabb agyterületet okolják. Az állatkísérleteket olyan optogenetikai módszerek is segítették, melyek fénnyel szabályozták a homloklebenyben lévő, genetikailag módosított idegsejtek aktivitását. Hasonló hatásokat bizonyos gyógyszerek vagy kognitív és pszichológiai módszerek is elérhetnek. Ezek Greybiel szerint öngyilkos merényletekhez is vezethetnek.
Egy másik kísérlet ugyanakkor az agy egyik részét kevesebb fénnyel ingerelve megnövelte a patkányok kockázatkerülését. Létezik tehát egy „kapcsoló”, amelyet ide-oda állítva, megváltoztatható a magatartás. Az már a társadalmon múlik, hogy elfogad-e ilyen beavatkozást – ismeri el Greybiel.
Az E-szindróma ugyanakkor a világot két részre osztja, miközben szociálpszichológusok szerint mindenki képes gonoszságra, amit a Milgram-kísérletben az azonosulás mértéke mentén megjelent széles viselkedési skála is mutat. Ez az emberi viselkedés másik ősi elemére, a csoporthoz való tartozásra hívja fel a figyelmet. Aki nem tartozik hozzánk, azt könnyen megfoszthatjuk legelemibb emberi méltóságától, sőt életétől.
A csoportszerkezet feltétlen követése pedig népirtáshoz is vezethet, amely akár erénynek számít, és ilyen szempontból a gyilkosok lesznek a legkiválóbbak. Persze a csoport a civilizált erőket is segítheti, védelmet nyújthat az erőszakkal szemben. A kutatók szerint
a jövőben nem azt kell nézni, miért válik valaki terroristává, hanem hogy mi vezeti a szélsőséges csoportokhoz.
Ettől függetlenül az idegélettan alátámasztja az E-szindróma létét, sőt segíthet a veszély lokalizálásában és adott esetben gyógyszeres kezelésében is. Persze a legfontosabb a megelőzés, és ebben a kulcsszerep a nevelésé – mondják a kutatók.
