Ezért teljesen új konstrukciót hoztak létre. Az új intézmény működési költségeit a szövetségi büdzsé, az épületeket és a területet Alsó-Ausztria kormánya adta, mely – nem lévén híres egyeteme – ambicionálta a kutatóközpont létrehozását. A hely ideális, közel a főváros, fél órán belül elérhető a repülőtér, s a korszerűtlen ideggyógyintézetet amúgy is be akarták zárni.
– Amikor az Institute of Science and Technology (IST) első professzora idejött, az utolsó betegek még itt voltak – mondja Erdös László, a központ egyik csoportvezetője. Már csak egy kis múzeum a múlt tanúja a hajdani páciensek műalkotásaival. Azóta teljesen új világ jött létre. Itt az egyetemekkel szemben nincs alapszintű oktatás, csak doktori fokozatot adnak a minimum hároméves alapképzés után ideérkező diákoknak, akik öt év alatt végezhetnek.
A központ kutatócsoportokból áll, jelenleg 35-ből, s ezt a számot szeretnék 2026-ig 80-90-re növelni, ami ezer kutatót jelent majd. Jelenleg ennek a harmadánál tartanak. Az alapkutatást végző csoportok száma évente öttel nő, s két-három évente emelnek új épületeket számukra. Most a matematikusoké épül, de készül az új étterem is.
Amit igazán irigylésre méltó, az anyagi biztonság.
A kormány előterjesztésére a két nagy párt egyetértésével négy éve törvény garantálja az új intézmény 15 évre szóló költségvetését. Ez folyamatosan nő, és 2007-től 2026-ig 1280 millió eurót tesz ki. Ebből 800 milliót garantáltan megkapnak, a maradék egyharmadot pedig akkor, ha ugyanennyi külső forrást szereznek hozzá.
S míg másutt a külső támogatások egy részét le kell adni a központi adminisztrációnak, itt a minden kívülről érkező euróhoz kapott ugyanennyi kormánytámogatásból harminc centet visszaosztanak az egyes kutatócsoportoknak. A témák között van elméleti és van kísérleti, de a legtöbb interdiszciplináris, vagyis több tudományág együttműködését igényli. A gárda pedig teljesen nemzetközi. – Ha a főnök meghallja, hogy egymás között németül folyik a szó a kávézóban, már odaszól, mondja Erdös. Azért, hogy a németül nem tudók nehogy kirekesztve érezzék magukat.
Az osztrák sajtó egy része kezdetben sokat kritizálta az újfajta intézetet, pénzkidobásnak tartotta. Ám a pénzügyileg és témaválasztásait tekintve is meglehetős önállósággal bíró központ egyre jobb a különböző rangsorokban. Igaz, a tudományos reputáció felépítése hosszú távú feladat, és ezt a döntéshozók is megértik – mondja Erdös. A névben is megjelenő technológia ma még jobbára csak terv, az alkalmazott kutatásokat az egyelőre az elképzelésekben szereplő ipari-tudományos park fogja végezni, bár néhány eredmény már hozott szabadalmakat.
A 49 éves matematikusprofesszor diplomáját az ELTE-n, doktorátusát Princetonban szerezte, Bécsben habilitált, és atlantai, majd müncheni professzorság után érkezett az IST-be. Választásában a szakmai függetlenség és az anyagi biztonság motiválta, de azért Budapest közelsége is számított, bár
a tudományos kutatásban, felsőoktatásban uralkodó magyarországi helyzet kiszámíthatatlansága miatt fel sem merül, hogy hazaköltözzön.
Magyar diákokat viszont szeretne a csoportjába, ahol német, finn, svájci és kínai fiatalok dolgoznak.
A hazánkban kevesek által művelt matematikai fizika területén kutatnak, például a szuperszimmetria elméletét próbálják megérteni. Hasonló tudományos iskola van Budapesten is, de a karizmatikus vezető, Szász Domokos nyugdíjba vonulásával
a húzóemberek egy része lassan kiöregszik, más részük külföldre ment, a fiatalok pedig egyre nehezedő feltételek között próbálják a fáklyát továbbvinni.
Ilyen névvel nem nehéz a matematikában? – kérdezem Erdöst, aki mosolyogva mondja: sokszor kérdezik, ki volt a nagyapád. Persze semmi köze a világhírű névrokonhoz, de a legjobb középiskolai barátja, négy évig padtársa, Engländer János valóban rokona volt az e néven született Erdős Pálnak. Viszont van az IST-ben Heisenberg, aki ráadásul a nagy német fizikus dédunokája, és van Kolmogorov is, igaz, neki megint csak nincs kapcsolata a szovjet matematikusóriáshoz.
Erdösnek és csapatának egy laptop és néha egy tábla is elég a kutatáshoz. A hipermodern laboratóriumi épületben működő idegkutatási csoport azonban patkányokon dolgozik, nekik speciális műszerek kellenek. A látogató előtt „magát produkáló” fehér-fekete foltos állat egy különleges tanulásos kísérletben vesz részt. Egy furcsa, labirintusszerű szerkezetben kell kiismernie magát, megtalálnia a kirakott élelmet.
Baracskay Péter szerint a rágcsálók képességei között legfeljebb húszszázalékos a különbség, a fiatal kutató által behelyezett jószág mindenesetre gyorsan bejárta a várt távot. A kísérletben telemetriás eszközökkel és rádióhullámokkal mérik a patkány agyának akár 200-300 sejtjéről elvezetett adatokat, hogy aztán számítógépes módszerekkel dolgozzák fel azokat. A teljesen nemzetközi csoportban rajta kívül még két magyar van, de a vezető is honfitárs, Csicsvári József, aki oxfordi laboratóriumát hagyta ott az osztrák intézetért.
– Hét éve hallottam először erről a központról, de amikor megkerestek, eleinte nem nagyon akartam idejönni. A meglehetősen konzervatívnak tartott
Ausztriáról az a kép élt bennem, hogy itt lenézik a magyarokat.
Aztán kinti osztrák kollégáimtól egy liberálisabb légkörről hallottam, és amikor idelátogattam, meglehetősen jó benyomást szereztem. Lehetőséget kaptam, hogy felépítsek egy csoportot, nagyobb laboratóriumot biztosítottak számomra, mint Oxfordban, és Bécsről is kiderült, hogy nemzetközi és nagyon kényelmes város, az angliainál jobb bérekkel és olcsóbb megélhetéssel. Na meg közel a Balaton, ahová két és fél óra alatt átruccanhatok szörfözni. Ráadásul míg Oxfordban (ahogy általában Angliában) egyre nagyobb lett a nyomás, hogy főleg gyakorlati célú kutatást is végezzünk, itt teljes a szabadság az alapkutatásban.
A professzor informatikus mérnökből lett idegkutató, de mint mondja, a big data vonzza, s a matematika egyre szorosabban kötődik az agykutatáshoz. Őt is a hippocampus nevű agyterület titkai érdeklik, melynek memóriával kapcsolatos felismeréseiért tavaly Nobel-díjat adtak. Különösen az foglalkoztatja, milyen szerepe van az alvás különböző szakaszainak a memória és a tanulás szempontjából.
Egyik felfedezésük szerint alvás alatt az agy megismétel bizonyos dolgokat, s ezzel erősíti a tanulást.
Kimutatták: minél gyakrabban jöttek vissza a patkány egyes helyekkel kapcsolatos – és az idegsejtekről elvezetett adatok alapján bizonyítható – élményei az alvás során, annál jobban teljesített később a kísérletekben.
A Híd kultikus hely az intézetben. Üveghíd, mely a régi bolondokházából lett központot köti össze az alapítványi pénzből felépült, biológiai laborokkal teli, futurisztikus formájú Bertalanffy-épülettel. Kanapék, székek, kis bár, kávéautomata.
– Itt mindig zajlik az élet, igaz, ha korán jövünk, találhatunk még alvó embereket is. Aki sokáig kutat, előfordul, hogy már nem megy haza, itt éri az álom – mondja Szép Enikő, aki az ELTE matematikus mesterszakát végezte el, és most az evolúcióelméleti csoportban kezdi doktori képzését. Statisztikus fizikai módszerekkel, differenciálegyenletekkel nézik a törzsfejlődést, az örökítő anyagot, és igyekeznek ebből törzsfamodelleket gyártani. A csoport zöme matematikus, fizikus, biológust alig találni.
|
Huszár Kristóf és Szép Enikő – a Hídon mindig van élet
A szerző felvétele |
Enikővel hazai témavezetője ismertette meg az IST-t, két nyáron volt gyakornok, majd végzése után jelentkezett a doktori programra. A legjobb szerinte a közösség. Míg Pesten mindenki elkülönülve dolgozott, és kizárta a többieket a saját kutatásából, itt bárkit bármilyen problémával fel lehet keresni. Az egész intézet úgy van kialakítva, hogy találkozzanak másokkal, és ez nagyon frissítő. Segít elszakadni a munkától, de sokszor az ilyen beszélgetésekből jön egy-egy inspiráló ötlet.
Huszár Kristóf is matematikus, de ő a hároméves alapképzés után jelentkezett, miután egy szakmai kurzuson felhívták a figyelmét az intézetre. Vett egy vonatjegyet, és kijött egy nyílt napra, ahol beszélgetett diákokkal, professzorokkal. Ezután már nem volt kérdés, jelentkezett. Két éve van itt. Ő három diáktársával Bécsben bérel lakást, és onnan jár ki az intézet buszával, bár a professzorral néha egy bécsi kávéházban ötletelnek.
– A magyar felsőoktatással összehasonlítva feltűnő, hogy mennyire kutatásorientált a képzés az elejétől kezdve.
Kevesebb a tantárgy, de több időt töltünk a kutatócsoportokban. Így a diákok és a professzorok is egymásra találnak, és kiderül, ki melyik csoportba illik. Nagyobb az önállóság, a kapott olvasnivalót hétről hétre megbeszéljük a vezetővel. Ráadásul a sok külföldi vendégelőadó révén hétről hétre találkozhatunk a világ élvonalával – mondja Kristóf, aki szerint nem az a tét, hogy egy-egy vizsga hogyan sikerül, hanem hogy képes lesz-e az ember hozzátenni valamit a hatalmas tudáshalmazhoz, és elindulni valamilyen irányba. Be vannak dobva a mély vízbe, tehát úszni kell...
