Ha kinyílik énünk a neten
Csepeli György szociálpszichológus egyetemi tanár, a projekt szakmai vezetője szerint a társadalmi meteorológia egyáltalán nem új, e kérdés már Nostradamust is foglalkoztatta, bár jövendöléseinek igazsága jórészt hit kérdése. Jelenleg azonban a big data jelenség valóban lehetőséget nyújt az elkövetkezendő dolgok előre jelzésére. Ma már – éppen egy magyar szoftver segítségével – a valódi földrengések előre jelezhetők. Ugyanígy a társadalmi földindulásokat is – jóllehet nem száz százalékban – valós idejű, valós viselkedésekre vonatkozó nagy adatbázisok segítségével meg lehet jósolni.
A dél-szudáni fegyveres konfliktus például előre látható volt. Csepeli György épp az Egyesült Államokban tartózkodott, amikor lecsapott a Sandy hurrikán. Feltűnő volt, milyen ügyesen kezelték a katasztrófahelyzetet az online és az offline eszközök segítségével. A válság kialakulása után mindig a megfelelő vezetők szólaltak meg, és az üzenetek folyamatosan minden csatornán eljutottak az emberekhez. Nálunk ezzel szemben mind a vörösiszap-katasztrófa, mind a borsodi árvíz kommunikációja meglehetősen gyenge volt mind országos, mind helyi szinten – állítja a professzor.
Válsághelyzetben roppant fontos, hogy az számoljon be a történtekről, aki a helyszínen van, és mindenképpen lennie kell egy közös online platformnak, amelyen a különféle információk megjelennek. Ráadásul nemcsak felülről lefelé, hanem fordítva is működnie kell a kommunikációnak, ami az okostelefonok megjelenésével egyáltalán nem hiú ábránd. Ennek a szituációnak persze lehetnek veszélyei, konkrétan egy meggondolatlan üzenetből pánik is lehet, de ha sokan tanúi a valóságos történéseknek, ez le is csillapíthatja az elszabadult indulatokat.
Az előttünk álló politikai eseményekben is benne van a válsághelyzetek kialakulásának lehetősége. Egy választás mindig bizonytalanságot okoz, s ha az új technika zavarkeltési lehetőségei ezt megfejelik, kész a baj. Az online színtér politikai hatása azonban vészjósló következmények nélkül is fontos. Obama legutóbbi győzelmét ennek a technológiának köszönheti, a demokraták sokkal jobban tudtak élni vele. A kommunikációt egy támogatói mozgalom és egy széles informális hálózat létrehozásával horizontálisan tágították ki.
Ezzel szemben a hazai politikai kampányok inkább Mitt Romney kampányára emlékeztetnek. Ő a konzervatív Fox tévére alapozott és a csatorna által végzett közvélemény-kutatások eredményei alapján meg volt győződve sikeréről, elhanyagolta az online kommunikációt és mozgósítást. Nálunk Csepeli György szerint alig van online közösségépítés, a pártok régi paradigmák szerint működnek, és a közösségi média lehetőségeit jórészt kihasználatlanul hagyják. Még a Jobbik tűnik ebben a legügyesebbnek, viszont az a kör, amelyre számít, kevéssé használja a Facebookot. Infrastruktúra nélkül persze nem megy.
Az a társadalom tud igazán „felköltözni” az internetre, amely jól el van látva üvegszálas kapcsolattal. A magyar lakosságnak azonban csupán az egyharmada fér hozzá a gyors, széles sávú internethez. Ha kiteljesedett volna a korábbi kormány alatt kidolgozott digitális közmű gondolata, ma minden településen ott lenne az üvegszálas kábel – mondja Csepeli, aki ezért akkoriban sokat tett. A mostani kormányt nem aggasztja a digitális szakadék, a Klebelsberg iskolakoncepciójában sincs olyan elem, amely kiküszöbölné ezt az egyént és a társadalmat tragikusan sújtó egyenlőtlenséget – állítja a professzor. Az iskola által működtetett predigitális világ és a saját valóságuk közt élő gyerekek továbbra is 15 kilós iskolatáskákkal közlekednek, miközben az egész tartalom beleférne egy laptopba. „ Amikor ezt egy oktatási bürokratának megemlítettem, úgy nézett rám, mintha azt javasoltam volna neki, hogy repüljön a Holdra.”
A legjobbak digitális Mikes Kelemenként külföldre költöznek. Az internet révén azonban nem szakadnak el hazájuktól, s szabadon élve talán egyszer ők lesznek a változás kovászai. Az internetre fellépő társadalomnak azonban vannak veszélyei is. Az a kommunikáció, amelyben úgy veszünk részt, hogy valóságosan nem vagyunk jelen, megváltoztatja az énünket, a másik emberre vonatkozó koncepciónkat, a hozzá való viszonyunkat, és bizonyos értelemben elszabadítja a poklot. Kinyitja ugyanis a képzeletet abban a tekintetben, hogy ki a másik, és én ki vagyok.
Ez pedig nem tesz jót a társas életnek, és hogy ezzel hogyan tudunk majd együtt élni, még kérdéses, ahogy az is, miképp tudjuk megemészteni az online és offline világok közötti váltásokat. Sok embert annyira vonz az énjének a kinyílása, a végtelennel való találkozás, hogy képtelen visszajönni, és kábítószerként használja az online világot. Genetikai programunk lehatárolja azt a létszámot, amelybe még be tudunk illeszkedni. Ha ez végtelenné válik, szembekerülünk saját biológiailag programozott énünkkel, s az ár, amelyet ezért fizetnünk kell, lehet, hogy nemcsak pszichológiai, de biológiai ár is lesz, csak ennek még nem ismerjük a mértékét.
