Augsburgtól mintegy 15 kilométerre északkeletre, a Todtenweis melletti Bacher Lechfeldben egy amatőr régész gyönyörűen kidolgozott, jó állapotban megmaradt X. századi lószerszámtöredékeket és díszeket talált. Minden darab kivétel nélkül ezüstből készült, de van, amelyiken jól látható az aranyozásréteg is. Bernd Steidl, a müncheni Állami Régészeti Gyűjtemény igazgatója az Augsburger Allgemeine munkatársának elmondta, nem egy egyszerű lovas szerszámai kerültek elő, ezek a drága darabok feltehetően egy kalandozó magyar vezér 955-ben elvesztett lószerszámdíszei voltak.

A Lech-mezei ütközetet vagy a nálunk jobban ismert nevén az augsburgi csatát a német történetírók a német nép születésnapjaként tartják számon, amikor a magyar kalandozó betöréseket sikerült végre a német Nagy Ottónak 955-ben megállítania. A hatvan éven át tartó kalandozásoknak vége szakadt, a magyar vezetés kicserélődött, és a vad magyarok európai néppé váltak – mondta el Steidl, aki szerint olyan míves kidolgozásúak a leletek, hogy még a Magyarországon eddig előkerült leletek között is kevés párjuk akad.

A magyarok kalandozó hadjáratai valójában majd száz éven át tartottak, s legnagyobb részük Nyugat-Európába, főként a bajorok ellen irányult. A kalandozásokról jobbára csak nyugat-európai források maradtak fenn, amelyek iszonyú erejű támadásokról és pusztításról számoltak be, de valójában e portyázások célja nemcsak zsákmányszerzés lehetett, hanem a magyarok Kárpát-medencei megtelepedésének biztosítása is. 955-ben Ottó győzelme fájdalmas, de nem mindent elsöprő volt. A későbbi császár kivégeztette ugyan a magyar vezéreket, Lehelt, Bulcsút és Súrt, de a sereg nagy része hazatért. Nyugat-Európába azonban többet nem indult kalandozó hadjárat, habár Bizánc ellen még 970-ig többet is vezettek. Steidl az Augsburger Allgemeinénak azt is elmondta, hogy eddig nem sikerült pontosan tisztázni, hol folyt le a Lech-mezei ütközet. A leletek előkerülésének helyén folytatandó ásatások ezt a kérdést is tisztázhatják.

Ezüstözött szíjdíszek