Az ember okozza 95 százalékban
Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC, Éghajlat-változási Kormányközi Testület) nevű, az ENSZ és a Meteorológiai Világszervezet kezdeményezésére 1988-ban alapított szervezetnek a svéd fővárosban publikált jelentése arra is kitért, hogy ugyan az elmúlt 15 évben lassult a globális felmelegedés, de ez nem azért következett be, mert csökkent a károsanyag-kibocsátás, hanem azért, mert néhány természeti jelenség (az ózonréteg alakulása és némi vulkanikus tevékenység) tompította a növekedés ütemét és árnyalta az egyébként is bonyolult folyamatot.
Ne reménykedjünk a gyors javulásban: a földre további melegedés vár, hőhullámokkal, áradásokkal, szárazsággal és tengerszint-emelkedéssel. Az óceánok és tengerek vize tovább savasodik (hiszen több szén-dioxid oldódik be), ami számos tengeri faj létét veszélyezteti. „Nagyon valószínű, hogy a huszadik század közepétől megfigyelt globális hőmérséklet-emelkedésben domináns szerepet játszott az emberi tevékenység” – olvasható a tegnap közzétett összefoglaló anyagban, amelynek fő üzenete, hogy a fosszilis energiahordozók használata helyett át kell térni a megújuló energiákra.
A „nagyon valószínű” kifejezést számszerűsítették: a globális hőmérsékletemelkedésben az emberi hatás esélyét 2001-ben 66 százalékosra becsülték, 2007-ben ez az érték 90 százalék volt, a tudósok százainak munkáját összefoglaló stockholmi jelentés már 95 százalékról beszél. Az IPCC-jelentés üzenete egyértelmű: klímaváltozás zajlik, méghozzá az emberi tevékenység hatására, a cselekvést pedig nem lehet tovább halogatni súlyos következmények nélkül.
„Az eddig kibocsátott szén-dioxid évszázadokra meghatározza a bolygó klímáját. Akkor is melegedni fog a bolygó, ha ettől a perctől megszűnne mindenféle kibocsátás” – idézte a Reuters Thomas Stocker társelnököt. Az ENSZ klímaszakértője, Christiana Figueres arra hívta fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás csökkentése érdekében sürgősen közös fellépésre van szükség. A kormányok ígéretet tettek arra, hogy 2015-ig tető alá hoznak egy egyezményt, amelyben érdemi kibocsátáscsökkentést vállalnak.
A jelentés mindenesetre egyértelműen fogalmaz: a globális hőmérséklet a huszonegyedik század végéig valószínűleg 0,3–4,8 Celsius-fokkal emelkedik. Az alacsonyabb érték csak akkor érhető el, ha az országok drasztikusan visszafogják az üvegházhatású gázok kibocsátását. A tengerek szintjének emelkedését ugyanerre az időszakra 26 és 82 cm közé teszik, amit az olvadó jég és melegedő óceánok vizének hőtágulása együtt okoz – veszélyeztetve olyan part menti nagyvárosokat, mint Sanghaj és San Francisco.
A mára meglehetősen befolyásos testületté nőtt IPCC 1990 óta átlagosan négy-öt évente publikálja a globális klímafolyamatokról szóló jelentéseit, ám a mostani lehet az első alkalom, amikor a szervezet munkájában a politikai megfontolásokat háttérbe szorítják az egyre nyilvánvalóbb tudományos tények. Az IPCC jelentésének most ismertetett első kötetét a globális klímarendszer változásáról jövőre két újabb összefoglaló kötet követi. 2014-ben jön ki a változás természeti és társadalmi-gazdasági hatásaival foglalkozó második, illetve a veszélyes változások mérséklésére irányuló, lehetséges intézkedéseket taglaló harmadik kötet.
A klímamodellek legfontosabb üzenete, hogy ha nem történik semmi – nem csökken az üvegházhatású gázok kibocsátásának és az erdők irtásának üteme –, akkor elkerülhetetlen a felszín átlagos hőmérsékletének emelkedése. Ezt kellene elkerülni, ezért lenne szükség egy újabb globális klímamegállapodásra. Ahogy arra Christiana Figueres is célzott, az újabb tervek szerint 2015-re szeretnének nyélbe ütni egy ilyen egyezséget, de a témát figyelemmel követők meglehetősen szkeptikusan látják ezen a téren a nemzetközi folyamatokat.
Ahogy arról lapunkban írtunk, a legutóbbi, Dohában tartott klímakonferencián az EU 27 tagállama és néhány, a globális klímavédelmet fontosnak tartó ország a kiotói jegyzőkönyv 2020-ig tartó folytatása mellett foglalt állást, és be is vállalta, hogy húsz százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, de ez nem sokat ér partnerek nélkül. Márpedig eddig nem tett ilyen számon kérhető kötelezettségvállalást az Egyesült Államok, Kanada, Új-Zéland, Japán és Oroszország sem, a kormányt váltott Ausztrália visszalépése várható, s a gyors gazdasági növekedésű fejlődőknek is vállalniuk kellene, hogy lassítsák e gázok kibocsátásának növekedését (amire egyelőre szintén hiába várunk) – nélkülük sincs hatékony globális klímavédelem. A következő tárgyalási fordulót november 11–22. között Varsóban tartják, amelyen az USA külügyminisztere is részt vesz. Talán a lengyel fővárosban kiderül, hogy a világ vezető állama mit is akar valójában.
