Ez nemcsak azt jelenti, hogy a laboratóriumi körülmények között növesztett embrionális őssejtek a retinában fényérzékelő (fotoreceptor) sejtekké fejlődnek, hanem azt is, hogy e sejtek kapcsolatot tudnak teremteni a látóidegrostokkal. Utóbbiak továbbítják a vizuális információt az agy felé. A vakságot őssejtbeültetéssel kezelni nem új gondolat, hiszen az első emberi, kísérletes beavatkozásokról a Lancet c. szaklapban már 2010-ben lehetett olvasni.

Az elmúlt években jelentősen előrehaladtak az embrionális őssejtek szemészeti beültetésével össze függő kutatások, de nem volt még egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek az őssejtek beültetés után ténylegesen fényérzékelő sejtekké (fotoreceptorokká) alakulnak. (Olyanra már volt példa, hogy fotoreceptorokat tápláló sejteket ültettek át emberi szembe. Ez azonban nem elégséges, ha valamennyi fényérzékelő sejt elpusztult.)

Az embrionális őssejtek beültetéséhez és majdan az emberi alkalmazáshoz olyan sejtek szükségesek, amelyek a fejlődés optimális stádiumában vannak. Tehát már fotoreceptor sejtek, de még éretlenek. Ez kb. 24 napos in vitro (laboratóriumi) fejlődés után következik be. Ez látszik jelenleg a legkedvezőbb pillanatnak, ahonnan az őssejtek immár a szembe átültetve egészséges, funkcionáló fotoreceptor sejtekké alakulnak. Az újdonság, hogy a londoni kutatók most kifejlesztettek egy speciális gélt, ami a szem retináját utánzó közeg, és amiben az őssejtek képesek ezt a kívánatos stádiumot elérni.

A kutatócsoportot vezető Robin Ali professzor szerint öt év kell még, hogy a klinikai alkalmazás megkezdődjék. Igencsak biztató, hogy a kísérletek során lehetővé vált a „sikeres” beültetett őssejtek számát jelentősen megnövelni, mert ahhoz, hogy a látás ténylegesen visszatérjen, ha nem is sok, de kellő számú fotoreceptor sejtre van szükség. Ez a számokon múlik – mondta Ali professzor. Őssejtbeültetéssel nagyon sok emberen lehetne segíteni, hiszen számos betegség jár a fotoreceptorok pusztulásával, ezek közt első helyen a mind gyakrabban észlelt időskori makuladegeneráció áll, de ugyanez a háttere a cukorbetegséghez kötődő vakságnak is.

Egész mostanáig azt gondoltuk, ha a fotoreceptrok elpusztulnak, az végleges állapot – nyilatkozta a New Scientistnek Robert Lanza massachusettsi kutató, az Advanced Cell Technology nevű intézmény vezetője. (Ők kaptak először engedélyt az Egyesült Államokban szemészeti embrionális őssejtkezelésre emberen.) A mostani eljárás humán alkalmazásának biztonságosnak és ismételhetőnek kell lennie. Addig nyilván számos technikai problémát kell megoldani – tette hozzá Lanza professzor. Dr. Gombos Katalin szemészfőorvos lapunknak elmondta, a világon több kutatócsoport is foglalkozik a retina sejtjeinek pótlásával.

Bár a kísérletek már több éve folynak, gyakorlatban alkalmazható módszer még nem áll rendelkezésünkre. Igen sok beteg szenved makuladegenerációban, s nemcsak ők, hanem a szemorvosok is szeretnének egy, eredeti látást visszaadó, széles körben alkalmazható módszert a betegség kezelésére. Sajnos erre még várni kell. Ha a Robin Ali vezette munkacsoport az összes beültetéssel kapcsolatos problémát meg is tudja oldani, ahhoz, hogy a módszer minden beteg számára elérhető legyen, valóságos „őssejtgyárakat” kellene létrehozni és a beültetés egyéb feltételeit is meg kell teremteni.

Ne felejtsük el, a száraz típusú makuladegeneráció a vakság első okaként szerepel a fejlett világban, az 50 év feletti lakosság 1,7 százaléka szenved a betegség előrehaladott formájában, ami nyolcvanéves korra 18 százalékra növekszik.

A reményhez, ha az eredmény embereken is beigazolódik, valóságos „őssejtgyárak” kellenének