A veszprémi eseményre hat kontinens 39 országából érkeztek szakemberek, ami jelzi, hogy a hüllőket és kétéltűeket ismerő kutatók (nagyjából háromszázan) globális gondot jelentő problémákról beszélnek. Ilyen az idegenhonos, betelepített fajok hatása a kétéltű- és hüllőfaunára, a békákat veszélyeztető imént említett gombafertőzés, vagy éppen a kétéltű- és hüllőfajok pusztulása a közutakon.

Magyarországon is évek óta tudomásunk van a mára az egész földön elterjedt Batrachochytrium dendrobatidis gomba jelenlétéről, amely miatt a világ kétéltűfajainak akár a fele is rövid úton kipusztulhat – a kór ellen egyelőre nincs hatékony védelem. „Három éve a gomba előfordulásáról a magyar békaállományban csupán szórványosan volt ismeretünk, mára a Kőszegi-hegységtől a Zempléni-hegységig mindenütt kimutatható. Sőt, nemcsak a hegyvidéki területen, hanem a síkvidéki Hortobágyon is megtalálható ez a gomba” – tájékoztatta lapunkat a konferencia egyik szervezője, Vörös Judit, a Magyar Természettudományi Múzeum zoológusa, aki egy OTKA-pályázat keretében elemzi a bőrgomba hazai elterjedését.

Ezt a gombát először ausztrál békákon fedezték fel, majd egy washingtoni állatkertben élő nyílméregbékáról sikerült azonosítani. Vörös Judit szerint a gomba a világon mindenütt előfordul, ám ahhoz, hogy a kétéltűekre veszélyes mutáció kialakulhasson, az ember kellett – a kontinensekről akaratlanul oda-vissza hurcolt telepekből jött létre a gyilkos kórokozó.

A gomba azonosítását itthon a DNS egy rövid kis szakaszának kimutatásával végzik. Londoni kutatókkal közösen a teljes genomszekvenálást elvégzik, hogy meghatározzák a gomba eredetét, vagyis hogy a hazai békák bőrén lévő gomba őshonos, vagy betelepített. Kiderítették, hogy a gomba génállománya jóval variábilisabb, mint azt korábban gondolták. Egészen új génvonalakat is találtak a vizsgálatok során. A gomba európai előfordulásának meghatározásra nemzetközi program indult, így egyre több információ van arról, hogy egy adott régióban mely fajokon mutatható ki a fertőzés.

Magyarországon például a sárga hasú unkán és a zöld békákon (kecskebéka, tavi béka, kis tavibéka) a leggyakoribb. A gomba nélkül is fokozatosan apad a hazai kétéltű- és hüllőállomány – annak ellenére ez a helyzet, hogy valamennyi hüllő és kétéltű védett Magyarországon. Az egyik ok az élőhelyek eltűnése, a másik a klímaváltozás, ami a megszokott élőhelyek átalakítása mellett nem őshonos (invazív) fajok megtelepedését is elhozta. Az idegenhonos fajok 98 százalékát azonban az ember telepítette be. Némelyek életrevalóbbak az őshonosoknál, ezért kiszorítják azokat.

A veszprémi konferencia ausztrál előadója arra adott példát, hogy nemcsak Európát sújtják az invazív fajok – Ausztráliában például a Közép- és Dél-Amerikában őshonos óriásvarangy tizedeli a kontinens bennszülött békapopulációit. Az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezési Program honlapján 2012 óta lehet idegenhonos fajokra vonatkozó megfigyeléseket megosztani. A cél a megtelepedni látszó fajok elterjedésének pontosabb megismerése volt. A megfigyelések alapján rendszeresen előfordulónak tekinthető faj a vörös fülű ékszerteknős, mely a rokon sárga fülű alfajjal együtt összesen 58 megfigyelésben szerepelt – Vörös Judit szerint az igazi csapást az jelenti, hogy a vörös fülű ékszerteknős bizonyítottan szaporodik is hazánkban.

További megfigyelt teknősfajok voltak: a hieroglifás ékszerteknős, a közönséges tarajos teknős és a Balkán víziteknős. Az egyetlen nem teknős megfigyelés egy szállítmányozási cég pilisvörösvári telephelyén fellelt olasz faligyík. Az invazív fajok tehát virulnak, az őshonos haragos sikló élettere folyamatosan szűkül. De hogy ne csak a veszteségről essen szó: jelenleg a magyar gerinces fauna elismerten legveszélyeztetettebb faja a rákosi vipera, teljes magyarországi állományát 500 példánynál is kevesebbre becsüljük. A Felső-Kiskunságban bő évtizede működő (európai LIFE-segítséggel zajló) rákosivipera-védelmi programnak köszönhetően remény van arra, hogy az Európában egyedül hazánkban és Romániában élő hüllő nem pusztul ki.

A természettudományi múzeum munkatársa szerint idehaza felfutóban van a hüllők és kétéltűek kutatása. A múzeum mellett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kétéltű- és hüllővédelmi szakosztálya, a Szent István Egyetem Gödöllői Karának Állattani és Ökológiai Tanszéke, az ELTE-n működő viselkedés ökológiai csoport és egy MTA Lendületes kutatócsoport is vizsgálja ezeket a különös lényeket – egyelőre (szerencsére) még van mit.

Bőrgyógyászati mintavétel