Az IVF (in vitro fertilizáció) technikával létrejött „lombikbébi”-terhességek, majd születések meglehetősen gyakoriak a fejlett országokban – száz gyerekből 1-5 ilyen módon fogant. (Ebben az esetben érett petét vesznek ki, majd laboratóriumi körülmények között a partner spermiumával megtermékenyítik, és 3-5 nap múlva az embriót beültetik a méhbe.) Azonban szó sincs hatékony eljárásról, az így létrehozott embriók nyolcvan százalékát különböző okok miatt nem ültetik be, illetve amit beültetnek, annak is csupán harminc százalékából lesz sikeresen kihordott terhesség.

Jellemző, hogy minél idősebb az anya, annál nagyobb eséllyel alakul ki kóros elváltozás. Egy harmincas évek elején járó nő embrióinak negyedénél állapítható meg kóros elváltozás, a negyvenes éveinek elején járó nők között már 75 százalékos ez az arány – állítja Dagan Wells, az Oxford Egyetem munkatársa. A probléma az, hogy sok kóros embrió mikroszkóp alatt abszolút normálisnak néz ki. Wells szerint tehát szükség van egy módszerre, amely nagyobb hatékonysággal mutatja ki az elváltozásokat.

Az új eljárás Connor esetében a következőképpen nézett ki: hét darab, mindössze ötnapos embrióból néhány sejtet kivettek, majd kivonták a DNS-üket. Ezután ezeket a mintákat összehasonlították egészséges sejtek mintáival, hogy megállapítsák, melyik sejt tartalmazott egészséges és melyik hibás géneket. A hétből három embriót találtak tökéletesen egészségesnek, ebből a háromból egyet ültettek be. Így született meg Connor, s ennek az eljárásnak köszönhetően ad hamarosan életet gyermekének egy másik nő is. Egyikük sem akar történelmet írni, csupán maximálni szerették volna a sikeres gyerekáldás esélyét. Az úgynevezett preimplantációs genetikai szűréssel a kidolgozók szerint több embriót lehet egyszerre szűrni, jelentősen csökkentve a költségeket.

De ez sem jelent mindenkinek megoldást. A negyven évnél idősebb párok esetében minimális eséllyel találnak egészséges embriót, a fiatalabbaknál viszont nőhet a sikeres terhességek aránya. Ez a módszer a tudományos jelentősége mellett ismét felhívja a figyelmet a genetikai információkkal való manipulálás lehetőségére. Ez év elején holland kutatók arról publikáltak, hogy egy DNS-minta alapján megmondható a mintaadó hajának és szemének a színe – ennek a kriminalisztikai eljárásoknál van jelentősége, amikor ismeretlen elkövetőt kell megtalálni. Ugyanez a csoport most arra törekszik, hogy DNS-minta alapján az ismeretlen tulajdonos arcvonásait is rekonstruálni tudják. Manfred Kayser, a rotterdami Erasmus Kutatóközpont professzora a New Scientist folyóiratnak azt mondta, tesztjeik egyre érzékenyebbek, azonban az a tény, hogy valami tudományosan és műszakilag lehetséges, nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is kell tenni.

Mikor kerülhet sor preimplantációs genetikai vizsgálatra és milyen alapvető nemzetközi szabályok születtek ezen a területen? – erről Sándor Judit bioetikust, a CEU Bioetikai és Jogi Központjának igazgatóját kérdeztük. A szakember szerint az in vitro embrió anyai méhbe való visszaültetése előtt végzett genetikai vizsgálatok komoly vitát váltottak ki mind szakmai körökben, mind a társadalom szélesebb rétegei körében. A tökéletesítés elvi lehetősége megmozgatta az emberek fantáziáját és ez sok esetben felülírta a preimplantációs genetika valós lehetőségeiről szóló vitát. Holott, ezt a módszert eddig csupán néhány, súlyos betegség kiszűrésére alkalmazták, nem pedig kék szemű, sportos testalkatú, magas intelligenciájú gyermekek „létrehozására”. A preimplantációs genetikai vizsgálatok elsősorban azoknak a családoknak nyújtanak segítséget, ahol a kimutatható örökletes betegséget még az embrió anyaméhbe történő beültetése előtt ki lehet szűrni.

Ami a jogi szabályozást illeti, nemzetközi vonatkozásban nagyon kevés konszenzus kristályosodott ki ezen a területen. Világszerte megfigyelhető tendencia, hogy ha óvatosan, megfontolva is, de fokozatosan beengedik a preimplantációs genetikát még a konzervatívabb szemléletű országok szabályozásába is. Jó példa erre Németország, ahol 2010-ben a szövetségi bíróság egy ítéletében felmentette azt az orvost, aki a törvényi szabályozás ellenére preimplantációs genetikai vizsgálatot végzett. Az eset kapcsán kibontakozó vita következményeként végül enyhítettek a törvény szigorán. 2012-ben először történt meg, hogy a preimplantációs genetikai vizsgálat emberi jogi aspektusai a stras bourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé kerültek egy Olaszország ellen benyújtott kérelem kapcsán. Jelenleg Ausztria, Svájc, Olaszország a tiltó jogi álláspontot képviseli, Belgium, Csehország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Svédország, Szlovénia engedékeny ezen a területen.

A reprodukció még mindig döntően a természetes családtervezés eleme, tehát az IVF-re és az IVF előtti genetikai vizsgálatokra remélhetően továbbra is csakis indokolt esetekben kerülhet majd sor. Máskülönben a Gattaca (1997-es amerikai sci-fi) világában találnánk magunkat, ahol a természetes szelekció másodrendű a mesterséges genetikai szelekcióhoz képest.

Marybeth és David Levy a most héthetes Connorral