A nyelvek fejlődése a biológiai evolúcióhoz hasonlít. A közös eredetű nyelvek azonosításához a kutatók a nyelvekben található hasonlóságokat keresik. Ahogy két különböző állatfajban az egybeolvadt csontok vagy egy extra ujj közös ősre utalhat, két különböző nyelv azonos jelentéssel bíró és hasonló hangzású szavai (kognátok) is közös eredetet sejtetnek. Az angol „brother” és a szanszkrit „bhratar” vagy a latin „frater” és a francia „frére” például kognátok. Ezek azonosítása tette lehetővé a modern nyelvek proto-nyelvcsaládokba sorolását. Az angol, a svéd és a fárszi az indoeurópai nyelvcsalád tagja, mely a proto-indoeurópai nyelvből származik, míg a finn és a magyar a protouráliból.

Vajon az eurázsiai kontinenst és az Alaszkát is magában foglaló terület protonyelveinek zöme származhat egyetlen, a proto-eurázsiainál ősibb szupernyelvből? Ez a kérdés már vagy száz éve válaszra vár. Mark Pagel angol nyelvész szerint, mivel Eurázsia egybefüggő földrész, az elképzelés logikus. Szupernyelvcsaládok létezésének igazolása viszont eddig szinte lehetetlen volt. Az idő múlásával a nyelvek változnak, és az egyre távolibb múlt egyre kevesebb összehasonlítható kognátot ad. Ráadásul hasonlóságok a puszta véletlenek hatására is létrejöhetnek. Sok nyelvész szerint ezért a nyelvek eredete 8000 évnél régebbre már nem is követhető nyomon.

Pagel és az új-zélandi Quentin Atkinson, valamint kollégáik mégis áttörték ezt a határt, és az eddiginél sokkal mélyebbre hatoltak be a nyelvi múltba. Eredményeik nem csupán egy eurázsiai szupernyelvcsalád létezését igazolták, hanem matematikailag is le tudták vezetni a nyelvek evolúcióját.

Az áttörést az adta, hogy a kutatók 2007-ben rájöttek: a gyakran használt szavak alakja sokkal lassabban változik, mint a kevésbé gyakoriaké, és ezek a konzerválódott szavak nagyobb valószínűséggel őrzik az ősi forrásnyelv nyomait, mint a gyorsan változók. Ezt használták fel annak meghatározására, hogy melyek azok a kognátok az eurázsiai protonyelvek szavainak adatbázisában, melyek hasonló alakúak és hangzásúak. Majd a kigyűjtött kognátok közül kiválasztották az „én”, „anya”, „kéz” és „tűz” jelentésűeket, és egy statisztikai modellel rokonsági kapcsolatot állítottak fel közöttük az alapján, mennyire gyorsan változtak az időben. Ez az európai szupernyelvcsalád evolúciós fáját eredményezte, melynek közös ősi nyelve hozzávetőleg 15 ezer éve létezett.

Pagel szerint ez a dátum szép egyezést mutat a jégtakaró visszahúzódásával, és reálisnak tűnik, hogy a nyelvek „törzsfája” az éghajlat javulásával együtt járó humán populációk növekedését és szétterjedését tükrözi.

Luisa Miceli ausztrál történeti nyelvész egyetért azzal, hogy az eredmények igazolják a nyelvek szoros rokonságát, de szerinte inkább szomszédos, nem pedig testvérnyelvekről van szó. A kutatók által használt kognátokat nem tartja valódiaknak, egymástól kölcsönvett szavaknak tekinti őket. Ráadásul azok az izgalmas kérdések, hogy milyen tényezők járultak hozzá e nyelvek elterjedéséhez, szerinte nem attól függnek, hogy egy valódi szupernyelvcsalád tagjai, vagy egyszerűen egymással kapcsolatba került nyelvek.