A jégmezők olvadásával csökken a tengervíz szintje

Paradoxon, de egy kiterjedt jégmező elolvadásakor a tengervíz nemhogy nő, hanem csökken, legalábbis a környéken. Grönland jegének eltűnése például 2000 kilométeres körzetben okozna komoly vízszintsüllyedést, Izland partjainál akár 10 métert is.

Képzeljük el, hogy ülünk Grönland fagyos partjain, és gondolatban ugorjunk előre néhány évszázadot. Minden előrejelzés szerint azt tapasztaljuk, hogy a hatalmas jégtakaró elolvadt és az olvadékvíz beleömlött a tengerbe. Azt várnánk, hogy a hullámok maguk alá temetnek, miként teszik ezt távoli vidékeken, ám Grönlandnál a szárazon ücsörgünk, jóval a tenger szintje fölött. 

Jerry Mitrovica, a Harvard Egyetem geofizikusa szerint mélyen alattunk lenne a tenger szintje.

Őrült beszéd, de van benne rendszer. Hogy ez miként lehetséges? Úgy, hogy a tenger szintje egyáltalán nem vízszintes. Kiemelkedések és besüllyedések jellemzik a felszínét, amit persze nem látunk a nagyon lapos lejtőszögek miatt. A tenger „domborzata” alig változott az elmúlt néhány ezer évben, mostanság azonban, ahogy egyre több édesvíz kerül az óceánokba, a dombok és völgyek elhelyezkedése és mérete is módosul.

Úgy tűnik, hogy ha New Yorkot egyszer majd elborítja a víz, az óceán túloldalán, pl. Skóciában nagy területek kerülnek szárazra. A háttérben fizikai alapelvek állnak. Ezekkel már a XIX. században tisztában volt Robert Woodward amerikai kutató. Rájött, hogy bármely nagy tömeg a föld felszínén, legyen az jégtakaró vagy kontinens, jelentős gravitációs hatást fejt ki az azt körülvevő tengervízre, mely mintegy nekitámaszkodik a jég peremének. Olvadás esetén ezek a magasabb vizek lesüllyednek. 1888-ban Woodward cikket írt arról, mi történik a tengerszint emelkedésekor. 1976-ban William Farrell és James Clark figyelembe vették a gravitáció hatásait, és úgy próbálták kiszámítani, hogyan változott a tengerszint, miután az északi jégtakarók elolvadtak. Clark és Craig Lingle ugyanezt az elvet alkalmazta annak kiderítésére, mi történne, ha a nagyon érzékeny nyugat-antarktiszi jégtakaró elvékonyodna vagy elolvadna. Azt kapták, hogy a tengerszint a föld nagy részén emelkedne, de a déli óceánok egyes részein süllyedne. Közleményük nem akárhol jelent meg, mint a Nature-ben, mégis alig kapott visszhangot. Az oceanográfusok továbbra is azzal számoltak, hogy a globális tengerszint, úgy, ahogy van, ilyen esetekben emelkedni fog.

A föld több száz helyén felállított mérőműszerek lassú emelkedést mutattak a világóceán szintjében, ám nagy regionális eltéréseket is tapasztalni. Az 1990-es években a TOPEX/Poseidon műhold első alkalommal adott globális képet az óceánokról, és megerősítette a tengerfelszín egyenetlenségeit. Először az oceanográfusok a jégkorszak utóhatásaiban látták a változás okát. Jó ideje ismert, hogy a jégtakarók roppant súlya bemélyeszti a földkérget, s eközben a mélységi kőzetek oldalirányba préselődnek, a környező régiók pedig felpúposodnak. A jég elvonulása után e nyomás megszűnik, a kéreg visszaemelkedik eredeti állapotába. Legalábbis így képzelték, mert a gravitációt nem vették számításba. Az észak-amerikai és az eurázsiai jégtakaró tömege olyan nagy volt, hogy mintegy 500 méterrel süllyedt alatta a kéreg. Amikor a jég kb. 20 ezer éve olvadni kezdett, a kéreg eleinte gyorsan emelkedett, de később e folyamat lelassult. Helyenként azonban még mindig tart az emelkedés, pl. a Hudson- öböl környéke évi egy centiméterrel emelkedik.

A jégkorszak utáni események azonban nem adnak magyarázatot minden helyi változásra a jövőre nézve. Mitrovica és munkatársai modellkísérletei során kiderült, hogy ha Grönland jegét teljesen eltávolítják, gravitációs hatásra az egykori jég környezetében mintegy 2000 kilométeres sávban süllyedni fog a tengerszint. Grönland jegének teljes eltűnése azzal járhat, hogy Észak-Skócia körül a tengerszint három, Izland környékén pedig tíz méterrel is süllyedhet. Számítások szerint Grönland teljes jégtelenedése hét méterrel emelné a világtenger szintjét, azonban Európa nagy része körül ez az emelkedés sokkal kisebb lenne. Rosszul járna viszont Dél-Amerika, ahol a vízszint emelkedése elérné a tíz métert. Ha viszont hozzáveszik a nyugat-antarktiszi jég elolvadását, az 3-6 méterrel emelné a tengerszintet, és ugyancsak megváltoztatná annak „domborzatát”. Az Antarktisz környékén csökkenne a tengerszint, Dél-Amerika legdélebbi vidékein kissé, a világ többi részén jóval átlag fölött emelkedne a vízszint.

Jelenleg Grönland kétszer annyi jeget veszít, mint az Antarktisz, de hogy az előbbi jégtakarója mikor olvadhat el, abban teljes az egyet nem értés. A nyugat-antarktiszi jégtakaró sorsát még nehezebb megítélni. E jégtömeg jó része a tengerszint alatt van, ezért nagyon sebezhető. A melegebb víz gyorsabban olvasztja a jeget, mint a melegebb levegő, így a destabilizálódó jégtakaró hamarabb elolvadhat, mint a grönlandi. Hasonló történhetett a 130 és 114 ezer év közti időszakban, amikor a globális átlaghőmérséklet kb. 1-2 fokkal volt magasabb az ipari forradalom előtti időkénél. Ezt a szintet körülbelül a század közepére érhetjük el. A korabeli tengerpartok tanulmányozása nyomán arra jutottak, hogy az átlagos tengerszint 4-6 méterrel volt magasabb a mainál, és ez – így vélték eddig – egyedül a grönlandi jég olvadása miatt történt. Mitrovicáék azonban a helyi tengerszintváltozások ismeretében újraelemezték az adatokat, és arra jutottak, hogy a vízszint nyolc méterrel is magasabb lehetett a mainál, és ehhez mind az északi, mind a déli jégtakaró hozzájárult. Mindezek alapján, ha valaki a nagy olvadás után biztos száraz helyet keres, Grönland környékén bizonnyal talál is.

Ha Grönland jege elolvadna, a környezetében erősen csökkenne a tengerszint
Ha Grönland jege elolvadna, a környezetében erősen csökkenne a tengerszint
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.