A makula degeneráció a vakság leggyakoribb oka. A betegség eredete tisztázatlan, de örökletes tényezők nagy valószínűséggel szerepet játszanak. Két formája ismeretes, az egyik a „száraz” makula degeneráció. Itt a retinán látást akadályozó kóros felrakódások, „druzenek” jelennek meg. Ezek fehérjékből és lipidekből állnak. A druzeneket a retina ún. pigment epitel sejtjei volnának hivatottak eltakarítani, de ismeretlen okból súlyosan károsodnak, oxigénhiányosak lesznek, majd elhalnak, ami azt jelenti, többé nem képesek elégséges energiát juttatni a fotoreceptorokhoz. Ezek is tönkremennek. Minthogy a legtöbb receptor az éleslátás központjában, a makulában van, a látásromlás igen súlyos. A betegség lassan, évek alatt zajlik.

A „nedves” makula degeneráció gyorsabb lefolyású, és helyi mikroszkopikus, kóros érburjánzás következménye. A „nedves” elnevezés a makulában képződő vizenyőre utal. Míg ez a forma szembe adott injekciókkal lassítható vagy megállítható, a száraz makula degeneráció kezelésére tett kísérletek mindmáig eredménytelenek voltak.

Az évekkel korábbi lézeres kezelések sem hoztak eredményt. A lézer nemcsak a druzeneket égette ki, hanem a retinát is. Robyn Guymer, a Melbourne-i Egyetem szemészeti centrumának munkatársa ennek ellenére még 2010-ben kezdett kísérleteiben visszatért a módszerhez. Ami újdonság: a régebbi eljárástól eltérően speciális, alacsony energiájú lézert használt, éspedig a betegség igen korai stádiumában. Az 50 önkéntesen végzett terápia következtében a druzenek száma csökkent és a látás is javult, a betegek jobban észlelték a fényintenzitás különbségeit. A kedvező eredmény magyarázata alighanem az, hogy a kezelés nem egyetlen lézernyalábbal, hanem kis nyalábok ezreivel történik, ezek képesek a szorosan egymáshoz kapcsolódó pigment epitel sejteket e szoros kötődésből „kiszabadítani”, így ugyan a sejtek egy része elhal, de a megmaradók újra képesek funkcionálni.

Ami ugyancsak meglepő volt, hogy az egyik szemre adott lézerkezelés után a másik szemen is javulás következett be. Guymer professzornő feltételezése szerint arról van szó, hogy amikor a lézer a pigment epitel sejtek közötti összeköttetést és a sejtek egy részét is károsítja, ez riasztja a szervezet immunrendszerét, ami aztán a druzenek ellen fordul, immár mindkét szemen. A druzeneket kettős támadás éri, egyrészt a pigment epitel sejtek, másrészt az immunrendszer felől.

A vizsgálat eredményeit szakmai körökben nem fogadja egyértelmű lelkesedés. Emily Chew a marylandi Betthesdából azt mondja, az első 50 betegen tapasztalt látásjavulás nehezen objektivizálható, és csakis sok betegen végzett, statisztikailag ellenőrzött klinikai tanulmány lehet bizonyító erejű.

Robyn Guymer el is kezdte beválogatni egy nagy, 300 fős betegkísérletbe a betegeket. Ha ez is igazolja az első vizsgálat eredményeit, elképzelhető, hogy azokon a betegeken, akiknél nagy valószínűséggel kialakulhat makula degeneráció – például ha valamelyik szülő beteg volt –, megelőzésképpen évente egy alkalommal idejekorán elindított kis energiájú lézert kell majd bevetni. Sok ezer ember idős kori vakságát lehetne így megelőzni – nyilatkozta Robyn Geymer a sydney-i AM rádióállomásnak. A kutató szerint az immunválaszt kihasználva a későbbiekben akár a száraz makula degeneráció vakcinációja (védőoltása) is elképzelhető.