A több ezer gyerekcipőre Észak-Angliában, a Hadrianusfalhoz csatlakozó római erődben, Vindolandában akadtak a régészek. Greene szerint a 2000 éves cipők sok mindent elárulnak viselőjükről. A professzornő kutatási eredményeit az Amerikai Régészeti Intézet 2013. évi ülésén ismertette.

Az 1990-es évekig senki nem vizsgálta a római katonacsaládok történetét, mivel úgy vélték, katonacsaládok nincsenek, hiszen a római jog tiltotta a katonák házasodását – olvasható a Nyugat-Ontario Egyetem honlapján Greene közleményében. A katonai táborok a férfiasság bástyái voltak az amúgy is férfiak uralta Római Birodalomban. Senki nem vitt oda nőt és gyermeket magával. De Greene szerint, ha alaposabban megvizsgáljuk a történeti feljegyzéseket és a régészeti leleteket, számos nyomot fedezünk fel, amelyek arra utalnak, hogy igenis éltek gyermekek és nők a katonák mellett. Ennek kézzelfogható bizonyítékai a Vindolandában előkerült gyermekcipők is.

Greene a cipők vizsgálata után azt találta, hogy a magasabb társadalmi rangúak, a gazdagok családjában a cipők finomabban kidolgozottak voltak, mint az alacsonyabb rangúakéban. Nincs ebben semmi különös, miért érdekesek ezek mégis? Greene szerint puszta létezésüknél fogva. A gyermekcipők felborítják azt az elképzelést, hogy a római katonai életnek a család, a gyermekek nem voltak részei. Ráadásul az, hogy nem egyszerűen cipőkről kell beszélnünk, hanem olyan darabokról, amelyek kidolgozásában jól megfigyelhető különbségek vannak, amelyeken a társadalmi rang is hivalkodóan megmutatkozik, azt jelzi – mondta el Greenea Live Science munkatársának –, hogy nyíltan felvállalták ezeket a kapcsolatokat, sőt a gazdagságukat is kifejezték általuk – noha a gyerek is, a család is jogilag tilos volt. Greene felfedezte azt is, hogy a cipők díszítése, kidolgozottsága összefüggésben állt az erődön belül azzal a hellyel, ahol rájuk akadtak. Ez segít feltárni például azt is, hogy az erődben hol laktak a magasabb rangúak, illetve a közkatonák. Például jól azonosítható az épület helye, ahol Flavius Cerialis, a IX. batáviai cohors parancsnoka és felesége, Sulpicia Lepidina élt Kr. u. 100 körül. Greene a Live Science-nek elmondta, ott is találtak cipőcskét, smivel a gyermekcipők a felnőttek cipőinek pontos másai voltak, nem meglepő, hogy magas társadalmi rangú férfi cipőjének szinte pontos mása került elő. A tíz centiméteres cipőcske kisbabának készült, nem járt tehát benne senki, mégis apró vasszegecsek voltak a talpán, mint a gazdagabb római katonák cipőin.

A közkatonák szállásánál egyszerű bőrcipőket találtak, míg a magasabb rangú katonákénál a gyermekcipők bonyolultabb kivitelezésűek voltak, és jobb minőségű bőrből készültek.

A cipők fontosak voltak a római világban. Szabásuk, kivitelezésük, anyaguk jelezte mindenkinek, mennyire gazdag viselőjük. Akkoriban, amikor számos társadalomban kétéves korig a gyermekekről nem is igen vettek tudomást, a babacipők megléte azt bizonyítja, hogy a katonai táborban – a tiltás ellenére – a család fontos társadalmi szerepet töltött be.

A vindolandi cipők között egyetlen olyan cipőcskét találtak, amely teljesen eltért a többitől. A furcsa szandál a közkatonák szállásánál került elő, s nem lehetett nagyon drága, mert elkészítéséhez egy kisebb bőrdarab is elég volt, de anyagát háromszög alakú lyukazással díszítették, és formája is eltér a többiétől. Története egyelőre ismeretlen.

Az ókori cipők szabása és minősége utalt viselőjük gazdagságára