A szerzők legtöbbet azon vitatkoztak, milyen függőségeket vegyenek be a kötetbe, és hogy ezeket vegyületekkel szemben kialakult függőségnek vagy viselkedészavarnak tekintsék-e. A New Scientist szerint egyáltalán nem közömbös, milyen minősítést adnak a különböző függőségeknek.

Már a XX. század eleje, e betegségek kutatásának kezdete óta két tábor harcol egymással. Az egyik úgy véli, a függőség kémiai anyagokra adott irányíthatatlan élettani reakció, azaz orvosi keretek közt kezelendő betegség. A másik szerint viszont egyszerűen a gyenge erkölcs jele.

A DSM előző, magyarul is megjelent kiadásában a szerzők az étel-, a játék- és a szexfüggőséget a viselkedési problémák közé sorolták, az alkohol-, nikotin-, koffein-, illetve kábítószer-függőséget pedig a kémiai függőségekébe. Ez az osztályozás a függőséget nem egyszerű betegségként határozza meg, hanem bonyolult környezeti, fizikai és szituációs faktorok eredményeként. Talán a kusza kép miatt nem olyan hatékonyak a kezelési módszerek, mint lehetnének. Egy amerikai becslés szerint a kezelések utáni visszaesések aránya 40-60 százalék.

A kutatók a függőségek hátterében megbúvó mechanizmusok megértéséhez a neurológiához fordultak. Ám minél erősebben próbálják elkülöníteni az anyag-, illetve viselkedésfüggőséget, annál több hasonlóságot találnak közöttük. Például a szenvedélybetegek agya hasonlóan néz ki függőségük tárgyától függetlenül. Funkcionális mágneses képalkotó eljárással megállapították, hogy a szenvedélybetegek agyában ugyanaz a jutalmazási központ aktivizálódott függőségükkel kapcsolatos videók nézése során.

Állatkísérletekből kiderült, hogy a függőségek cserélhetők, ám etikai okokból e kísérleteket emberekkel nem végezték el. A véletlen azonban a kutatók segítségére sietett. Sokan az evés rabjaként kórosan elhíznak, egészségük visszaállítása lefogyasztásuk révén már csak sebészeti beavatkozással érhető el. Ám egyre több, ilyen műtéten átesett emberről derül ki, hogy függőségük a műtét következtében megváltozott, a régit egy új váltotta fel.

A függőségváltás gyakoriságáról, bár már 2006 óta gyűlnek az adatok, egyelőre keveset tudunk, óvatos becslések szerint 5-30 százalék körüli. Bár a függőség soktényezős probléma, fontos közös pont lehet a dopamin nevű neurotranszmitter (idegingerület-átvivő anyag). A függőséget kiváltó anyagok vagy viselkedés ennek a vegyületnek a felszabadulását okozzák az agy jutalomközpontjában. Miután egy dopaminrendszerünk van, úgy tűnik, mindegy, hogy ezt mi aktiválja. Mivel mindannyian azonos jutalmazó rendszerrel rendelkezünk, valami magyarázat kell legyen arra, hogy miért alakul ki egyesekben függőség, míg másokban egy próba ellenére sem.

Gene-Jack Wang egyike azoknak, akik azonosítani kezdték a bűnöst. Az agyban öt különböző dopaminreceptor található, ezek egyikét, a D2-t, szabályzó receptornak tartják. Ez korlátozza az agyban rendelkezésre álló dopamin szintjét. Wang szerint minél kevesebb D2 receptorunk van, annál nagyobb bármilyen függőség kialakulásának az esélye. Wang kutatócsoportja krónikus kokain- és metamfetamin-használókat, alkoholistákat, heroinfüggőket és kórosan elhízottakat (40 feletti testtömegindex) hasonlított össze. Mindegyikük agyában jelentősen kevesebb D2 receptor volt, mint az említett problémákkal nem küzdő társaikéban.

Vajon a függőség tönkreteszi a D2 receptorokat? Vagy a szenvedélybetegeknek kezdettől fogva kevesebb receptoruk van? Kenneth Blum szerint ez utóbbiról van szó. Miután a D2 receptorok képződésében a DRD2 nevű gén játszik szerepet, nem mindegy, melyik formájával rendelkezünk. Ha e gén az A1 nevű allélt hordozza, dopaminrendszerünk kevesebb dopaminfékkel rendelkezik.

A genetikai kapcsolat jó hír azoknak, akik eddig sem jellemhibának tekintették a függőséget, hanem agyi rendellenességnek. Ám hiába örököl valaki arra hajlamosító géneket, ha pl. sosem iszik, nem lesz alkoholista. Egy sokfaktoros betegség egyik kiváltó tényezőjének azonosítása miatt még senki nem dőlhet kényelmesen hátra, már csak azért sem, mert ettől még nincs meg a mindenki számára megoldást hozó gyógymód.

A függőség öröklött tényezője csak az egyik kiváltó ok!