A kártyában az említett húzásnak egyetlen esetben van értelme: akkor, ha feltételezzük, hogy az ellenfélnek nyerő lapjai vannak. Az évtizedeken át az operációs rendszerek „piacát” hegemonizáló Microsoft mostanában joggal gondolja ezt: az egyeduralom a múlté, leginkább a saját rendszert használó Apple és harmadik pólusként megjelent Android népszerűsége miatt. Sőt már a piacvezető státusz megőrzéséért is küzdeni kell (ha nemcsak az asztali gépeket, hanem az összes „számítógépszerű” eszközt nézzük, akkor már az Android áll az élen). Ilyen helyzetben csak a bátor lépések segítenek.

A Windows 8 megszerkesztéséhez és piacra dobásához kétségkívül kellett bátorság. Ez a rendszer legalább annyira különbözik az anno szintén forradalminak gondolt Win7-től, mint mondjuk a prezentációkészítők mezőnyében a megjelenítést az alapokig újragondoló (mellesleg magyar hátterű) Prezi a PowerPointtól. Attól, hogy valaki az egymást követő Windows-generációkon nőtt fel (vagy éppen a Win7-nél kapcsolódott be a játékba), egyátalán nem magától értetődő, hogy könnyen elboldogul majd a Win8-cal: a pénteken világszerte megtartott bemutatókon az előadók rendre olyan alapvető és öröknek hitt funkciók új verzióinak magyarázatával kezdték a mondandójukat, mint az egérkattintásos „ablaknyitás” vagy a jobb klikk.

Vagyis a nyolcas rajtszámú operációs rendszerre váltóknak sok mindent újra kell tanulniuk, cserébe viszont jelentősen egyszerűbbé válik az átjárás az egyes alkalmazások vagy mondjuk az irodai és a közösségi platformok között – például a hivatalos levelezésből közvetlenül lehet posztolni a Facebookra –, miközben a rendszer biztonsági okokból mereven szétválasztja az üzleti és a privát tereket. Hosszan lehetne sorolni az új operációs rendszer szakmai erényeit (nem igényel hardverfejlesztést, végtelenül egyszerűen lehet benne keresni, párhuzamosan több felhasználói profilt is képes kezelni, gyors, stabil és biztonságos), de a váltást fontolgató felhasználók többségét valószínűleg egészen más szempontok fogják befolyásolni.

Például az, hogy a Win8 vizuálisan is új korszakot nyit, és a kezelőfelület kifejezetten szép, miközben persze praktikus is. A rendszer legfőbb látható jellegzetességei, az úgynevezett csempék – valójában nagyra nőtt ikonok – a futó és az elérhető alkalmazásokat jelzik, valahogy úgy, mintha az egész Start menüt kipakoltuk volna az asztalra sokszoros nagyításban, testre szabható elrendezésben (amit igazán azok fognak értékelni, akik érintőképernyős gépen találkoznak vele). Hogy pontosan melyik és milyen csempékkel burkoljuk az „előszobát”, az maximálisan rajtunk múlik.

Mint ahogyan az is, hogy mennyire akarjuk elkötelezni magunkat a Windows 8 mellett: aki már megszokta és megszerette a 7-est, azt is megteheti, hogy marad a régi oprendszernél, de alkalmilag, bizonyos alkalmazásokhoz a Windows 8-at használja. Az új rendszer ilyenkor egy pendrive-on lakik, de másodpercek alatt „rátölthető” a Windows 7-re (ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Win8-as üzemmódban a gép a pendrive-ról bootol be), és azonnal működőképes.

Új operációs rendszert viszonylag kevesen vesznek „dobozban”, inkább géppel együtt (egy népszerű program a hardverpiacot is fel tudja rázni, ahogyan éppen a Windows 7 bizonyította be néhány éve). Ahhoz, hogy a Microsoft újra versenyben legyen az első helyért, elsősorban a tablet-vásárlók körében kell jól teljesítenie. Ebben segíthet, hogy a Win7-et leváltó rendszer valójában nem is egy, hanem kettő: a teljes értékű és az összes régebbi windowsos program továbbhasználását lehetővé tevő Win8 és az utóbbi tulajdonsággal nem rendelkező, a vállalati alkalmazások felé nem átjárható, viszont kisebb hardverigényű (és persze jóval olcsóbb) Windows RT.

Meg az is, hogy az átállást mindig sok kedvezmény segíti: lesznek akciós Win8-as laptopok és tabletek, a Win7-ről viszonylag baráti (nálunk nyolcezer forint körüli) áron lehet Win8-ra upgrade-elni, és aki mostanában vett Windows 7-es gépet, annak még ennél is sokkal olcsóbban megcsinálják a cserét. Mindez persze csak akkor jön be, ha a Windows 8 jó lesz – a Microsoftnál sok mindent tettek fel erre a lapra.

A világ szeme a „csempéken”